Minden családban vannak olyan ételek, amelyek valamelyik ünnephez kötődnek. Akkor, és csak akkor eszik őket. Van, akinek évről évre valami speciális ételt készítenek a születésnapjára „meglepetésként”. Van, akinek a karácsonyi gesztenyés pulyka ilyen. Húsvétkor is vannak ilyen fogások. De ha úgy imádjuk, vajon miért csak ekkor esszük őket?

Számomra a húsvéti sonka például ilyen étel. Alig várom, hogy megszeljük, és szinte az első evésnél felmerül a téma: „Miért vártunk erre egy évet?”. Való igaz, így, kiéhezve a sonkára, sokkal, de sokkal jobban esik. Ha havonta főznénk magunknak, valószínűleg elvesztené a varázsát.

Persze nem csak ezért készítünk sonkát ilyenkor, és nem is ez az egyetlen étel, amely elmaradhatatlanul ott kell, hogy legyen a húsvéti asztalon. Ilyen a főtt tojás, a kalács és a torma is. Mindenhol vannak azonban speciális fogások, amelyek csak adott családra, településre vagy tájegységre jellemzőek.

A mi családunkban például ilyen a gyönyörűséges orosz hússaláta és a túros-barackos alagút.

Szabolcsban pedig ilyen a sárga túró, amely nem hiányozhat sohasem a húsvéti asztalról. A nevével ellentétben semmi köze a túróhoz, valószínűleg az állaga miatt nevezik annak. Íze édeskés, nagyon jól kiegészíti a füstölt sonka erőteljes aromáját, és kitűnően illik a fonott kalácshoz is. Elkészítése pedig pofonegyszerű.

Sárga túró

Hozzávalók: 1 l Mizo friss tej, 10 dkg cukor, 10 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, csipetnyi só

A tojásokat törd fel egy tálba! Tedd hozzájuk a kristály- és a vaníliás cukrot, majd keverd az egészet habosra. A tejbe tedd bele a csipetnyi sót, forrald fel nagyon lassú tűzön, majd lassanként, óvatosan kevergetve adagold hozzá a tojásos masszát. Addig kell főzni, amíg a tejsavó kicsapódik a tetején, és túrószerűen összeáll. Ezután vedd le a tűzről. Egy vászonkendőt a négy sarkánál fogva emelj meg, és töltsd bele az édességet. Kösd meg jól és lógasd fel, de tegyél alá egy fazekat, ahová a savó kifolyhat. Néhány órán át hagyd ott állni - legjobb, ha a sárga túrót este készíted el, és reggelig lóghat -, majd tálalásig tedd hűtőbe.

Ki tudja, ha kipróbálod, lehet, hogy nálad is húsvéti hagyománnyá válik.

A hagyományos népi étkezés szerint legalábbis… A húsvétig tartó 40 napos böjt alatt ugyanis tilos húst fogyasztani. Sőt, régebben mindenféle állati eredetű élelmiszer tiltólistán volt. Az egyházi enyhítések következtében azonban a tejtermékek bekerülhettek a böjti étrendbe.

A hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó 40 napos böjt már a 7. századtól szokás. A magyarországi katolikusok a 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, utána is csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad falatozniuk. A böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzaszemet ettek.

Egészen az elmúlt évszázadig tartották is a hívők ezeket a szigorú étrendeket. Az egyház hivatalos enyhítéseinek következtében azonban ma már csak a nagyhétre, illetve nagypéntekre korlátozódik a böjt időtartama.

Ennek következtében alakultak ki azok az étkezési szokások, amelyekben a különböző tejtermékek már főszerepet játszottak a böjtölésben a sok-sok zöldség és zöldségalapú étel mellett. A magyar népi konyhának tájegységenként különböző, jellegzetes böjti ételeit ismerjük.

Az őrségi reformátusok nagypéntek reggelén forralt tejet fogyasztottak kenyérrel. Szerették tejjel és tejföllel kombinálni az ebédjüket is: tejfölös babot ettek, kukoricagánicát mákkal, tejjel, valamint tejfölös aszalt szilvát.
A Tápió menti protestánsok nagypéntek délben rántottlevest és kifőtt tésztát, vacsorára tejet, aludttejet, túrót fogyasztottak.
A Rábaközben a tojásos, tejes ételek és a tésztafélék mellett vadsóskát és gombát is gyakran főztek.

Böjt ide vagy oda, egy biztos tehát, a Mizo tejet, túrót és a többi finomságot egy napig sem kell nélkülöznie egyetlen, a vallási szokásokat szigorúan betartó kereszténynek sem. Az önmegtartóztatásban jeleskedő parasztemberek a tanúi az egyházi engedélynek, hogy bármikor, bármennyit bátran fogyaszthatunk belőlük.

Már írtunk róla korábban, hogy a tej és a tea milyen jól megférnek egymás mellett, illetve egymással elkeverve. Előző írásunkban csak Angliáig jutottunk, ahol a tejes tea ivásának szokásait veséztük ki. Most egy kicsit messzebb megyünk.

Egyrészt földrajzilag, ugyanis átlépjük Európa határait, és megmutatjuk, milyen évezredes hagyományai vannak a tej és a tea mixelésének szerte a világban, legfőképpen Ázsiában.

Másrészt a tejes tea receptek bonyolultságában is túllépünk a „Végy egy fekete teát, és önts bele tejet!” módszeren, ami örömhír az egzotikus ízeket kedvelők számára. Összetevőkből nem lesz hiány, ami nem is csoda, hiszen a világ olyan tájairól veszünk elkészítési ötleteket, ahol a kardamom, illetve a jakvaj nem számít nehezen beszerezhető alapanyagnak. Természetesen sok minden megvásárolható itthon is, sőt, a köpült jakvaj is helyettesíthető például Mizo márkázott vajjal.

Kezdjük a legbonyolultabbal, ami egyben a legfűszeresebb is.

Masala Chai

Itthon is számos kávézóban találkozhatunk vele: Chai Latte néven futott be nagy karriert. Eredetileg azonban Indiából származik, és nagyon fűszeres, mint Indiában minden, amit megesznek és megisznak. A Masala Chai esetében nem beszélhetünk egységes receptről, mert ott vidékenként változik, hogy milyen és hányféle fűszert tesznek a teába. A lényegi összetevők azonban mindenütt ugyanazok: erős fekete tea, sokféle, aromás fűszerkeverék, cukor (lehetőleg ne fehér) és zsíros tej. Az alapvető ízt a karha adja, amely egy változatosan készülő fűszerkeverék, általában gyömbér és zöld kardamom elegye. Ehhez vidékenként más és más fűszereket kevernek hozzá: csillagánizst, fahéjat, szegfűszeget, szegfűborsot, fekete borsot. Az ízben általában a kardamom és a fahéj dominál. Annak, aki lusta a fűszerekkel bajlódni, a legtöbb teaszakboltban már árulnak masala chaihoz való szirupot.

Sós-vajas vagy sós-tejes tea

Sokféleképpen nevezhetjük, mert Türkmenisztántól keletre, Tibeten és Délnyugat-Kínán keresztül Mongóliáig mindenütt fogyasztják, és mindenhol máshogy hívják: kínaiul szujoucsa, tibetiül csaszuma, ujgurul (ha nem tudtad volna, hogy létezik ilyen népcsoport) pedig etkencsaj. A sós-vajas változatnál a teát több órán át főzik, majd leszűrve köpülőbe töltik, ahol sóval és vajjal - Tibetben, és Kirgiziában jakvajjal - összerázzák. A sós-tejes „ínyencség” elkészítésekor sötétre főzött teát vele azonos mennyiségű tejjel összeforralnak, majd erősen megsóznak. Néhol szezámmaggal is megszórják. Sőt, Mongóliában még tésztába csomagolt húsgolyókat is főznek benne, ez a banstai caj.

Honkongi tejes tea (taj paj tung /dai pai dong)

A kínai városállamban tejporral sűrítik a teát, néhol még sűrített tejet is tesznek hozzá. Szintén hongkongi találmány a tejes tea-kávé 1:1 arányú keveréke, a jünjang (yuanyang), ami a házastársi hűség és a boldog szerelem jelképéről, a mandarinrécéről kapta a nevét.

Thai tea

Ez egy jeges teaként elterjedt tejes-tejszínes tea, amit azonban eredetileg forró változatban is fogyasztanak. Lehet bele kókusztejet is tenni a tej vagy tejszín helyett, vagy esetleg azok mellé.

A tejes teát tehát nemcsak Nagy-Britanniában fogyasztják előszeretettel. Sőt, a fenti változatokat látva újra beigazolódik a sztereotípia: az angolok tényleg unalmasak. Akárcsak a szürke téli napok, amelyeket érdemes feldobni egy izgalmas tea-tej kombinációval. Kellemes kísérletezgetést!

Fokhagymás lángos, mátrai borzaska, cigánypecsenye… néhány étel a sok közül, amely bizonyítja, hogy a magyar konyha előszeretettel – gyakran nem kis mennyiségben – használja a fokhagymát. De ugyanez igaz az olaszokra is. Nincs pizza vagy pasta fokhagyma nélkül. Mi magyarok, pedig szeretjük mindkét nemzet konyháját, vállalva annak pozitív és negatív következményeit egyaránt. A rossz lehelet például nem tartozik a jók közé.

De mitől „büdös”? Amikor a fokhagymát felvágjuk, vagy egy nagyobb mozdulattal átnyomjuk a présen, akkor egy allinasie nevű enzim szabadul fel. Az enzimben lévő, kéntartalmú allicin okozza a jellegzetes illatot, amely felszívódva a véráramban, egy idő után a kilélegzett levegőben és a bőrön keresztül is távozik.

Persze ilyenkor csak be kell dobni egy rágót. Az segít. Mi azonban hiszünk a természetes módszerekben. Annak pedig még jobban, ha valamely tejtermék segít a problémamegoldásban.

Minden kívánságunk így teljesüljön: ugyanis egy, a Journal of Food Science című szakfolyóiratban megjelent, az Ohiói Állami Egyetem munkatársai által készített tanulmány szerint a tej semlegesíti a fokhagyma szánkban felszabaduló kellemetlen illóanyagait.

A kutatók nyers és főtt gerezdekkel is kísérleteztek, és arra jutottak, hogy a tej víz-, illetve zsírtartalma veszi el a fokhagyma aromáját. A tej reakcióba lép a fokhagyma ízét és illatát adó kéntartalmú összetevőjével, amely nem bomlik le az emésztés során, ezért a leheletbe és a verejtékbe választódik ki.

A víz és zsiradék együttesen jobban működik - állítja az Ohio Állami Egyetem csapata. "Az eredmények szerint a magasabb víz- és/vagy zsírtartalmú ételek és italok segíthetnek csökkenteni az átható szagot, amit a fokhagyma okoz" - mondták. Azt is állítják, hogy a magasabb zsírtartalmú tej jobb eredményt ad, mint a zsírszegény változat.

Egyetlen hátránya van a szagtalanító tejfogyasztásnak: az optimális hatás érdekében a fokhagyma fogyasztásával egy időben érdemes kortyolgatni azt. Ha ugyanis a szájban keveredik össze a tej és a fokhagyma, úgy jobban semlegesíti a nem kívánt illatanyagokat, mintha az étkezést követően kerül sor a tejfogyasztásra.

Ez persze csak annak lesz hátrány, aki nehezen tudja elképzelni a kikészített tejes bögrét a cigánypecsenye mellett. :-)

Tejjel készítünk habarást, gyümölcslevesekbe is láttam már tejet önteni, személy szerint azonban soha nem tudtam volna elképzelni, hogy a tej nem csak kiegészítő alapanyaga, de fő összetevője legyen a levesnek.

Bevallom, soha nem hallottam a tejlevesről, és csak múlt héten kóstoltam először. Egy kollégám hozta ebédre, és csodálkozott, hogy én nem ismerem. „Hiszen ez egy régi klasszikus.” Neki mindig ezt csinálta az anyukája gyerekkorában, és most is ő készítette el neki. Nem gondoltam, hogy bárkit ennyire lázba hozhat a tejleves. Egészen addig, míg egy másik, idősebb kollégám is belépett a konyhába, és máris közösen kezdtek nosztalgiázni a tejlevesről. Rögtön össze is vetették az általuk ismert alaprecepteket, amelyek teljesen eltértek egymástól: az egyikük édesen, a másik sósan ette világ életében a tejlevest.

Imádom az ételeken való nosztalgiázást, amikor előtörnek gyerekkorunk emlékei, amikor teljesen véletlenül derül ki, hogy a régi ízekhez másnak ugyanolyan vagy éppen ellenkező előjelű érzelmek kapcsolódnak. Mindegy is, a lényeg, hogy mindkettőnk életében meghatározó szerepűek voltak, így vagy úgy.

Ugyanez az érzés fogott el, amikor a tejlevesről hallottam, és kicsit csalódott voltam, hogy kívül rekedtem ezen a közös tradíción. Ez tett kíváncsivá. Vajon tényleg generációról generációra öröklődő recept a tejlevesé?

Természetesen a Google „kutatás” nem tekinthető reprezentatívnak, az viszont megállapítható, hogy a tejlevest nagyon sokan ismerik. A legtöbb receptleírás nosztalgiázással kezdődik. Van, akinek a vidéki nagymamája (főleg alföldi), van, akinek az anyukája készített tejlevest. Van, akinek édesség gyanánt, van, akinek „gyógyírként” (nálunk ez a madártej volt J). Az édes receptekben a vanília íz volt a közös pont. A tejlevesek betétje is a legkülönbözőbb formákat mutatott: finommetélt, rizs, kukoricagaluska, sőt olyan nagymama is akadt, aki túrós rétest!!! tett a levesbe „tészta” gyanánt.

Hihetetlen változatosság! Csak ennyit mondhatok. Éppen ezért nem is posztolok recepteket. Aki szeretne nosztalgiázni, vagy szeretné megérteni, mit ettek régen és ma a tejlevesen, nézzen utána, és teszteljen bátran. A receptekben csak egy a közös: mindegyikhez sok jó minőségű tej kell. Úgyhogy mielőtt nekikezd valaki, menjen biztosra, és finom tejet – mondjuk Mizo-t – válasszon.  

A kép forrása: hankka.blogspot.hu

A YouTube valaha volt legnézettebb videója, a Gangnam Style, sokakat megihletett már abban, hogy leforgassák belőle saját verziójukat. A videó körül kialakult őrület ugyan már egy ideje lecsengett, a „tejes gazda átiratra” viszont csak most találtunk rá.

Természetesen az eredeti videóban látható lovagló mozdulat az, amely a legtöbb imitátornak beindítja a fantáziáját. Az ír Normoyle család azonban nem lovakkal foglalkozik, teheneket tartanak. A videó koreográfiájának központjába ennek megfelelően fejést idéző kézmozdulatok kerültek.

A tánc nem is egy ló-, hanem egy tehénistállóban kezdődik.

Főhősünket és hölgykoszorúját nem valamiféle porfelhő, hanem szénahullás övezi.

„hop-hop-hop-hop-hop…” A galoppozó koreográfiát fejőmozdulatokkal váltották fel.

Sportkocsi is van. Annak sofőrjét itt is körbeugrálják.

És a Gangnam Style videó védjegyének lemásolása sem maradhatott el.

A jól ismert, bonyolultnak nem mondható refrénrészlet – „heeeeey, sexy lady” – ebben a verzióban azonban nem csinos lányokra, hanem Daisy-re, Rose-ra, Betsy-re, Bonnie-ra, Lucy-ra és Suzy-ra, a farm „bájos” tehén hölgyeire utal. :-)

Az újraírt szöveg a szarvasmarhatartás felhőtlenebb oldaláról szól, kellő iróniával kezelve a paraszti élet szimbólumait, büszkén vállalva még a trágyában való gázolást is.

Anélkül, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk ennek a vicces videónak, és társadalmi összehasonlításokat végeznénk, azért kíváncsiak lennénk, mit szólna a magyar közvélemény egy hasonló kezdeményezéshez a magyar vidék háza tájáról. :-)

A válasz egyértelmű: NEM! Bíró Andrást, a Bonafarm Csoport Tej Mesterét kértük fel, hogy oszlassa el a hazai tejgyártás körül keringő tévhiteket.

Az alacsonyabb zsírtartalmú tej nincs felvizezve.

„A "tej" néven forgalomba hozott élelmiszer kizárólag tejet tartalmazhat, anélkül, hogy bármit hozzáadnának." – válaszolta kérdésünkre Bíró András. A zsírosabb és a soványabb tej íze is más, talán ezért gondolják sokan tévesen azt, hogy víz hozzáadásával érik el a különbséget a tejfeldolgozó üzemek. Ez azonban teljes mértékben hibás elképzelés, mivel a tejet nem vizezik fel annak érdekében, hogy alacsonyabb legyen a zsírtartalma. "A zsírtartalom a fölözés során befolyásolható, amikor a tejet és a tejszínt elválasztják egymástól.”

Az alacsonyabb zsírtartalmú tej nem azért olcsóbb, mert fel van hígítva.

Az alacsony zsírtartalmú tej (1,5%) azért olcsóbb, mert több értékes zsírt vonnak ki belőle, amelyet később tejszín, vaj, tejföl, vaj- és sajtkrémek előállításához használnak. Ez a többletérték még fedezi azt a költséget is, amennyivel több munkába kerül a zsír kivonása a tejből.  A zsírosabb tejből (2,8%) kevesebb zsírt vonnak ki, így kevesebbet tudnak felhasználni abból további tejtermékek gyártására. Ezt kompenzálják annak magasabb árában.

A hazai tejgyártók képesek a fogyasztók hatalmas igényeit fedezni anélkül, hogy hígítanák a tejet.

2010-es adatok szerint átlagosan 67,5 liter tejet iszik meg egy magyar ember egy év alatt, vagyis az országos tejigény évente durván számolva 675 millió litert tesz ki!!! Sokan kételkednek benne, hogy ekkora mennyiséget az előállított tej hígítása nélkül képesek fedezni a magyar gyártók. Pedig így van. Magyarországon összesen körülbelül 250.000 tejelő szarvasmarhát tartanak. Egy tehén naponta átlagosan 22 liter tejet ad. Ez országosan napi 5,5 millió liter tejet, egy évre felszorozva pedig mintegy 2 milliárd litert jelent!!! A hazai szarvasmarha állomány tehát bőven fedezi a magyar tejfogyasztók igényeit. A tej vizezése nélkül!

A tej íze feldolgozó üzemenként más és más. Azonban ennek sincs köze a hígításhoz.

Mitől lesz finom a tej, mitől más az íze? Ez attól függ, hogy milyen fajtájú tehéntől származik, és az mit eszik. A tehén a takarmányból és vízből "állítja elő" a tejet, tehát meghatározó, hogy milyen összetételű és minőségű a takarmány. Ha például nyári időszakban több répát, füvet adunk a teheneknek az a tej ízén is erősen érezhető lesz. „A tehén fajtája is meghatározza a tej ízét. Így például a Bonafarm telepein élő holstein-frízek vékonyabb, de több, míg pl. a jersey fajtájú tehenek inkább kevesebb, de teltebb, zsírosabb tejet adnak” – árulta el a Bíró András, Tej Mester.

Február van, dübörög a farsangi szezon, és nemcsak az óvodákban készülnek kreatívabbnál kreatívabb jelmezekkel. Ilyenkor a felnőttek is gyakran „lemennek” gyerekbe. A kezdeti, „nem akarok hülyét csinálni magamból” típusú fanyalgás után általában sokuknál eljön az a pont, amikor lelkesen vetik bele magukat jelmezük összeállításába.

Melyik ez a pillanat? Természetesen az, amikor veszik maguknak a fáradtságot, gondolkodnak egy kicsit, hogy minek lehetne beöltözni a farsangi buliba, és ihletet kapnak. Ekkor indulnak be az események. Van, akit kreativitásának fitogtatása, van, akit a magamutogatás, van, akit a megnevettetés és van, akit a versenyszellem fűt. Végső soron mindegyiküknek egy célja van: megnyerni a jelmezversenyt – vagy szimplán begyűjteni a legtöbb, a jelmeznek köszönhető elismerést.

A siker a maskara egyediségében rejlik. Hercegnőkkel és az akcióhősökkel esélyed sincs. Ezeket hagyd meg az óvodásoknak. J Több kell ide. Nem az a cél, hogy minél extrább és különlegesebb legyen a megjeleníteni kívánt objektum. Sőt! Néha a legegyszerűbb dolgok megjelenítése okozza a legnagyobb meglepetést. Saját környezetemből is tudok jó példákat mondani: New York-i szabadságszobor, párna, répa és tök párban, karácsonyfa, WC-papír… és folytathatnánk a sort a legprofánabb és aha-élményt kiváltó példákkal, amelyekről nem is tudtad volna elképzelni előtte, hogy ötletet adhat a jelmezhez.

De ki gondolná például, hogy akár egy pohár tejnek vagy sajtdarabnak is be lehet öltözni? Természetesen mi be vagyunk oltva tejtermék témában, úgyhogy mi gondoltunk is rá. 

1.

2.

3.

Ha pedig kevésbé öltöznél végterméknek, akkor maradj a forrásnál: vegyél fekete-fehér foltos kezeslábast és szarvakat, majd akassz magadra egy méretes tőgyet, és máris tehénnek érezheted magad. Sőt, ugyanezt a élményt a gyereked és a kutyád is átélheti. J Mintának pedig veheted akár a Mizo jókedvű és jó kiállású csípőtelki reklámbocijait. A siker garantált lesz. 

4.

5.

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5

Újabb bizonyíték a tejtermékek hihetetlen népszerűségére. 2011-ben Norvégiában hiánycikk lett a vaj a tömeges fogyókúraláz miatt. A skandináv országban nem akárhogy, hanem zsírral igyekeztek megszabadulni a felesleges kilóktól. A vajat, mint az egyik legnagyobb zsírtartamú tejterméket előszeretettel fogyasztották. De kifogytak a készletek…

Ugyanis 2011 nyarán rengeteget esett az eső, ami nem kedvezett a szarvasmarhatartásnak. A szokásosnál rosszabb lett a takarmány – főként a széna –, így annak minősége miatt kevesebb tejet adtak a tehenek (napi 25 millió literrel). Ennek következtében a fogyókúrázók hirtelen megnövekedett vaj iránti igényét a tejipar már nem volt képes fedezni.

A vaj ára nagyon megemelkedett. A norvégok képesek voltak netes vajárveréseket tartani, amelyeken már az indulási ár is a megszokott négyszerese volt: negyed kiló vajat közel 3 ezer forintnyi norvég koronáért kínáltak!!!

A helyzetet csak tetézte, hogy közeledett a karácsony, amikor a norvégok hagyományosan sok vajas süteményt készítenek - és nem csak a zsírral fogyókúrázók.

A vajimport megoldotta volna „szegény” norvégok vajéhségét, viszont akadt még egy probléma. A norvég állam a helyi termelők védelmében az import tejtermékekre nagyon magas vámot vet ki. A tejhiány okozta vajválság idején azonban a tejtermékgyártók nyomására a norvég kormány kénytelen volt csökkenteni az országba szállított tejtermékek vámját. A helyzet a civilek szintjén is tarthatatlanná vált, ugyanis nem egy magánszemélyt tartóztattak le a határon VAJCSEMPÉSZET miatt!

Az élelmesebbek nem voltak restek kihasználni a vajválságot. Egy norvég lap előfizetésért cserébe fél kiló vajat ajánlott fel. Norvég diákok aukciókat tartottak, hogy abból fedezzék diplomaosztó partijuk költségeit. A határközeli svéd szupermarketek ingyen vajat ajánlottak fel az odautazó és náluk vásárló norvégoknak (abban az időszakban 10 vásárlóból 9 norvég volt).  Egy dán TV-show jótékonysági akciója keretében 4000 csomag vajat gyűjtött össze a „rászoruló”, vaj után sóvárgó norvégok számára.

Az egész történet mai szemmel nézve nevetségesnek tűnik. Ki hitte volna, hogy a jómódú norvég fogyókúrázók egyszer ilyen kínokat élnek át. J Egy dolog viszont biztos. A vaj még sosem befolyásolta úgy a történelmet, mint 2011 telén. J

Forrás: Wikipedia

A tej glikémiás indexe alacsony, vagyis nem emeli magasra a vércukorszintet. Ez nemcsak a cukorbetegek számára jó hír, hanem mindenkinek, aki szeretné megelőzni a bajt.

Mit jelent a glikémiás index (GI)?

Az élelmiszerek vércukortermelő képességét mutatja a szőlőcukorhoz képest.

Mi történik, ha magas GI-indexű ételeket fogyasztunk?

A vérben megjelenő szőlőcukor hatására a szervezet inzulint termel, hogy a sejtek képesek legyenek a szőlőcukor felvételére. Így kerül egyensúlyba a cukorbevitel és annak feldolgozása a szervezetben. Ha viszont nagy GI-indexű élelmiszereket fogyasztunk, akkor a szervezetben hirtelen vércukor-emelkedés jelentkezik. Ez átmeneti inzulin-túltermelést okoz, aminek következtében az étkezés után 1-2 órával átmenetileg leesik a vércukorszint, vagyis az inzulin túl jól dolgozott, a sejtek túl gyorsan vették fel a cukrot a vérből. Ez éhségérzetet (és kísértést) okoz. Magas glikémiás indexű élelmiszerek (pl. cukros üdítők, pékáruk, tészták) fogyasztása után tehát nagyon hamar újra megéhezünk, és újra eszünk, és hízunk.

A jó hír viszont az, hogy az alacsony GI-indexű élelmiszerek (tej, joghurt, kefir, zöldségek, narancs, grapefruit, olajos magvak, durum lisztből készült termékek), lassan szívódnak fel, így hagynak időt a szervezet számára a bennük található cukor feldolgozására. Így nem emelik a vércukorszintet.

A joghurt és a kefir pedig még ennél is többet tudnak

Egy 2009-ben, az Olasz Diabetológiai Szövetség konferenciáján ismertetett kutatás eredményei szerint a gyermekek rostokban és joghurtban gazdag étrendje segít a cukorbetegség és az elhízás kivédésében.

Az olasz Táplálkozástudományi Intézet munkatársa, Rosalba Giacco, által vezetett kutatás során ötven gyermeket vizsgáltak születésüktől hétéves korukig. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az erjesztett tejtermékekben található baktériumok segítenek a tápanyagok felszívódásának szabályozásában. Az erjesztett tejtermékek emésztésekor ecet-, propion- és vajsav keletkezik. A két előbbi a véráramba jutva csökkenti a máj glükózelőállítását (vércukor) és a vérzsírok - mint a koleszterin és a trigliceridek - termelődését, a vajsav pedig a bélfal sejtjeit táplálja és védi. Így akár két százalékkal is mérséklik a szénhidrátok szervezetbe épülését. Ez csak első hallásra kevés: az orvosok szerint ez a két százalék évtizedek alatt jó pár testsúlykilogrammot jelenthet.

A gourmand-ok tudják a módját, mit kell enni a bor mellé, hogy maradéktalanul kijöjjön az ital minden aromája. Diót, sajtot, szőlőt fogyasztanak ilyenkor. Azt azonban talán nem tudja az összes ínyenc, hogy nem minden bor mellé ajánlott sajtot majszolni.

Bernice Madrigal-Galan frissen végzett egyetemista és Hildegarde Heymann professzor a Kaliforniai Egyetemen tapasztalt borkóstoló szakemberek segítségével vizsgálta a sajt és a vörösbor egymásra kifejtett hatását. A kísérleti alanyok többféle bor olcsó majd drága változatának kortyolgatása után sajtot (nyolcfélét, erősebb és enyhébb ízűeket) ettek, majd megismételték a borkóstolást.

Kiderült, hogy a sajt íze a vörösbor aromájának gyakorlatilag minden összetevőjét elnyomja. Eltűnik a gyümölcsös íz, nem érződik, hogy tölgyfa hordóban tartották a bort, nem érzékelhető a savtartalom és az esetleges fanyarság sem.

Két magyarázat lehetséges:

1: a sajtok megkötik a bor ízét meghatározó molekulákat, vagy pedig
2: zsírtartalmuk miatt olyan réteggel vonják be a szájban található ízlelőbimbókat, ami lehetetlenné teszi az érzékelést.

Ínyenc borfogyasztók szerint ezek az eredmények nem vonatkoznak a fehér- és a likőrborokra; saját tapasztalataik alapján a sajtok mellé az édes, fehér likőrborokat ajánlják.

Ha már ideális párosításnál tartunk, akkor fontos megemlíteni a sokak számára ismeretlen tényt, hogy a sör és a sajt viszont nagyon is jó barátok. Csak tudni kell, kit kivel érdemes „összehozni”.

• • A kesernyés pilzenit elsősorban a kecskesajttal és az érett gouda-val.
  • Az ementáli és krémsajtok mellé könnyebb, világos lagert igyunk.
  • A füstölt sajtokhoz a testes baksör dukál.
  • A brie-vel és a camambert-tel leginkább a szűretlen búzasört párosítsuk.
  • A rokforthoz pedig választhatunk barna búzasört vagy egy stout-ot.
  • A trappistához pedig mi is illene jobban, mint egy jóféle belga trappista sör.
  • A feta enyhén savanykás ízeit pedig szépen ellenpontozza egy kriek gyümölcsös aromája.

Forrás: deluxe.hu

Ha már tél van, akkor legyen hideg! A téli enyheségben ugyanis mindennél jobban támadnak a kórokozók. A vírusos és bakteriális megbetegedések gyakori előjele a száraz köhögés, amely általában a fertőzés első három napjában léphet fel. A tej és a túró a betegséget ugyan nem gyógyítják, a szűnni nem akaró, rohamszerű köhögést azonban képesek enyhíteni.

Rekedtség, torokfájás, nyelési nehézségek, erős köhögési inger. Ismerős panaszok? A köhögés különböző betegségek tünete, gyógyszerek mellékhatása vagy védőreflex lehet a légutak megtisztítására a portól, idegentestektől, váladéktól és vírusoktól. A köhögés rendszerint rohamszerűen lép fel, és főleg az éjszakai vagy a kora reggeli órákban jelentkezik.  A kellemetlen krákogás enyhítésére torokfertőtlenítő tablettákat, köptetőket alkalmazunk leggyakrabban. Vannak azonban természetes módjai is a köhögés és egyéb torokproblémák csillapításának. Ha „csodatévő” házi szerekről van szó, akkor biztosak lehetünk benne, hogy van olyan recept, amelyben egy-egy tejtermék a fő összetevő.

1. A legegyszerűbb keverék a mézes tej, amely melegen fogyasztva a leghatékonyabb. Egy forró ital nyugtató hatású, a méz pedig a mikróbák ellen lép fel hatékonyan: összetevői, például az alacsony pH–tartalma, valamint a szerves savai ellenséges közeget teremtenek a szervezetben a vírusok és baktériumok számára.

2. A fűszeres hagymás tej nem hangzik jól, azonban jól bevált házi receptnek számít torokfájás és köhögés ellen. A tej nyugtató hatású, a hagyma antibakteriális hatóanyagot tartalmaz, és C-vitamin forrás is.

Hozzávalók: 3 nagy fej hagyma, 1 db szegfűszeg, 1 teáskanál barnacukor, 1 db kakukkfűág, víz, ½ csésze tej

Elkészítése: A hagymát héjastól apróra vágjuk, majd szegfűszeggel, cukorral, kakukkfűvel, kevés vízzel egy fazékban alaposan elkeverjük. Az egészet kb. 2 órán keresztül lassú tűzön főzzük, közben kis vizet öntünk hozzá. A masszát egy szűrőn át átnyomjuk, a tejet pedig átforrósítjuk. A hagymalevet a tejjel azonos arányban összekeverjük, és napi 3 adagra osztva fogyasztjuk el.

1. Az édesköményes tej a torokgyulladás következtében kialakult rekedtségre van jó hatással.

Hozzávalók: 1 csésze tej, 5 g édesköménymag, méz az édesítéshez

Elkészítése: A tejet felforraljuk. A köményt összezúzzuk, majd a tejbe szórjuk, és 10 percig állni hagyjuk. Az italt ízlés szerint édesítjük, és lehetőleg forrón, napi 3 adagra osztva fogyasztjuk.

2. Túrós borogatás torokfájásra. Ezt a borogatást célzottan a torokra kell helyezni, ott fejti ki igazán jótékony hatását: enyhíti a megduzzadt torok fájdalmát.

Egy vékony szövetanyagra helyezzünk 20-30 dkg túrót, oszlasssuk el a közepén, és tekerjük fel. Az így kapott „túrós batyut” melegítsük fel hajszárítóval vagy a fűtőtesten, és helyezzük a nyakunkra úgy, hogy csak elől legyen a túró. Kössünk rá egy sálat, hagyjuk fenn 3-4 órán át, amíg a túró ki nem szárad. Azután is tartsuk melegen a nyakunkat, miután levettük a borogatást. Ha használ, többször is megismételhetjük.

Sokan nem hisznek a házi praktikákban, de egyszer legalább érdemes őket kipróbálni. Olcsóbbak is, kíméletesebbek is, mint a gyógyszertári termékek, csak jól járunk vele, ha kiderül, hogy még hatékonyak is. Sokat spórolhatunk velük a téli szezon alatt.

Korábban már írtunk a savanyított tejtermékek jótékony hatásairól. Volt belőlük, nem is kevés. A kefirre azonban érdemes még visszatérni néhány szó erejéig, hiszen neki vannak további, megkülönböztető, egészségvédő hatásai is.

A kefir tápértéke nem különbözik lényegesen a többi hasonló tejtermékétől, a kefir élettanilag, dietetikai és terápiás szempontból mégis értékesebb.

A kefir támogathatja az immunrendszert, szabályozza a vérnyomást, a vércukorszintet és a koleszterinszintet, valamint a bélrendszerre is jótékony hatással van. Ezeket persze a legtöbb savanyított tejtermék tudja. A bélműködéssel kapcsolatban azonban a kefir rendelkezik egyedi tulajdonságokkal is.

A kefir könnyen emészthető, a bélben gátolja az erjedési folyamatokat, hatására a táplálék a vékonybélben gyorsabban halad át. A kefirben természetesen képződő szén-dioxid pedig pozitív hatást gyakorol az emésztésre. Segít a bélrendszer salaktalanításában, felpörgeti az anyagcserét, megszünteti a székrekedést.

A kefir jótékony hatással van a különböző gyomor- és bélbetegségekre, mint például a gyomor- és bélhurut, a székrekedés, a gyomorsav elválasztásának zavarai, valamint a gyomor- és nyombélfekély.

Ezért különösen Oroszországban gyomor- és anyagcsere-megbetegedések, sőt, magas vérnyomás, érelmeszesedés és allergia kezelésére használják.

Utóbbi hatását a Tajvani Nemzeti Egyetemen, Ji-Ruei Liu vezetésével végzett kísérletek igazolták, melyek bizonyították, hogy a kefir immunglobulin-tartalmának köszönhetően megakadályozza a különféle ételallergiák kialakulását. A tejfehérje allergiában szenvedőknek azonban természetesen nem ajánljuk.

Alacsony zsír- és kalóriatartalmának köszönhetően ideális kiegészítője a fogyókúrának, diétának; ráadásul egy evőkanál búzakorpával keverve csillapítja az éhséget, és megszünteti a székrekedést, javítja az anyagcserét.

A légúti megbetegedések kezelésére is alkalmas, sőt bőrbetegségeket is kúrálhatunk vele. A kefir jó az ekcémára és aknéra is. A kefir csökkenti a szorongást és depressziót, vitalitással tölti meg a szervezetet, valamint a másnaposságra is igen hasznos.

Meggyőző, nem? Most kiegészítheted az újévi kívánságok sorát: „2014-ben több kefirt eszem!”. A Mizo kefirek pedig segítenek betartani az ígéretedet! :-)

„Fondükészlet? Ennél jobbat nem tudtál kitalálni?” – tesszük fel magunkban a kérdést a karácsonyfa mellett, amikor kibontjuk az elsőre fantáziátlannak tűnő ajándékot. Bár sokan vannak, akik jobb ötlet híján vesznek fondüszettet nekünk, azonban nem érdemes fanyalognunk.  Ki kell próbálni, hogy rájöjjünk a fondü valóban a hideg téli esték sztárja lehet a családi, baráti összejöveteleken.

Egy fondü vacsora igazi társasági esemény. Összegyűlünk az edény körül, felváltva mártogatunk a forró, olvadt sajtkeverékben, és közben jó borokat iszunk, és beszélgetünk.

A fondü persze nem mindig számított gourmet élménynek. A svájciak nemzeti ételének eredetével kapcsolatban kétféle elmélet létezik. Az egyik elképzelés szerint a külvilágtól elzárt, zord hegyekben lakók így hasznosították a maradék száraz kenyeret és a sajtot. Szükség szülte megoldás volt ez tehát, aminek semmi köze nem volt a jóízű beszélgetésekhez. A másik történet szerint a fondü – sok más, igen szerencsés gasztronómiai felfedezéssel együtt – a szerzetesektől származik, akik így akarták feldobni a böjtöléssel töltött napok egyhangú menüjét. Na, ez más sokkal közelebb áll a fondü mai értelmezéséhez: vagyis a fagyos, szürke téli estéket színesítő ételkülönlegességhez.

Abban sincs megegyezés, hogy az eredeti recept a franciák vagy a svájciak ötlete volt-e. Maradjunk annyiban, hogy a Svájcban élő franciáké volt. Annyi biztos csak, hogy az Alpok lejtőin született meg a sajtok fogyasztásának ilyen módja, és hogy az elnevezés a francia „fondre”, azaz „olvaszt” szóból származik.

Az első, mai értelemben vett fondü receptje 1875-ből származik. Igazán népszerű azonban az 1970-es, 1980-as években lett a FIGUGEGL nevű kampány hatására. A mozaikszó a „Fondue Isch Guet Und Git E Gueti Luune” vagyis a "Fondü jó és jókedvet hoz" mondat rövidítése. A vidámságot még inkább fokozza, ha betartják a fondü evés Svájcból származó szokását: aki beleejti kenyérkockáját a fondübe, „büntetésül” köteles 1 deci bort meginni.

A fondü elkészítése egyáltalán nem bonyolult, előkészületeket is alig igényel. Az első lépés, hogy felforralunk néhány deci fehérbort, amibe három különböző sajtot teszünk lereszelve, hogy könnyebben felolvadjon: Comté, Beaufort és ementáli sajt. Persze ezek hiányában lehet variálni, más sajtokat használni, de a lényeg, hogy mindegyik jó minőségű legyen – az egyiknek mindenképpen markáns ízűt válasszunk, és legyen benne egy keményebb meg egy lágyabb állagú sajt is. (A Mizo kínálatában mindet megtalálhatjuk.) Kell még hozzá cseresznyepálinka, kukoricakeményítő, fokhagyma, frissen őrült bors, esetleg szerecsendió. 

Az alapszabály: fejenként kb. 25 dkg sajtot mellé 1 dl fehérbort kell számolni, és azt cseresznyepálinkában elkevert kukoricakeményítővel besűríteni. A többi már opcionális.

Alapvetően száraz kenyérkockákat mártogatunk bele, de minden egyéb zöldség- és gyümölcsfélét lehet használni „sajtmerítő” gyanánt, pl. krumpli, kelbimbó, gomba, sonka, alma, szőlő, koktélparadicsom. A kenyérnél nagyon fontos, hogy semmiképpen ne friss, hanem száraz legyen, és hogy mártogassuk újra, és újra és újra és újra a sajtba.

A második alapszabály a körítésre vonatkozik: elengedhetetlen, hogy száraz fehérbort igyunk mellé! Máris más színben fogjuk látni az elsőre unalmasnak tűnő, karácsonyra kapott fondüszettet. :-)

Egymást érik mostanában az étellel játszó/alkotó kortárs művészek. Igen, mondható, hogy ez már művészet, mert a modern korban a művészet fogalma nagyon tágan értelmezhető.

Ebbe a kategóriába tartoznak Christopher Boffoli, amerikai fotós munkái, amelyek nagyon érdekes szempontból közelítik meg az ételeket. Közeliben fényképezi le a főzési alapanyagokat, amelyek azonban nem csupán emiatt tűnnek óriásinak a fotókon.

A képeken miniatűr figurák kerülnek interakcióba az ételekkel. Valóság és fikció keveredik minden egyes szituációban, amit a gyerekjáték emberkék tesznek élővé. Az ételek és a figurák is statikusak, mégis úgy érezzük, hogy egy mozgalmas életkép elevenedik meg a szemünk előtt.

Sosem gondoltad volna, hogy egy gabonakarika mentőöv lehet egy tál tejben fuldokló számára? Vagy azt, hogy egy szelet dinnye külszíni fejtéssé alakulhat, ahol a magokat bányásszák? Sőt, egy vajkrémmel megkent bagel is változhat befagyott tóvá, ahol lékhalászok várnak a kapásra?

Christopher Boffoli számtalan fotót készített, amelyeken érdekesebbnél érdekesebb, viccesebbnél viccesebb szituációk elevenednek meg. Az itt látható néhány kép csak ízelítő, amelyet igyekeztünk úgy összeválogatni, hogy tejtermékek adják a terepet a miniatűr figurák „munkájához”. Ha tetszenek a fotók, keresd fel a művész weboldalát: http://bigappetites.net/ vagy rendeld meg a könyvet. Vagy egyszerűen csak keress rá a Google képek között, mert így még többet találsz ezekből az elképesztő kompozíciókból!

„Vigyázat, mélytej!”

„Ember ’a sajtból van’ a holdon”

„Joghurtos tortás halálugrás”

„A golfosok krémje”

„Lékhalászok a befagyott bagelen”

„Illegális fakitermelés”

„Lábnyomok a hóban”

„Nehéz terep a fűnyírásra”

„Virslitakarítás”

A töltött káposztával megtűzdelt karácsonyi menü sehol sem minősül gyomorkímélő ételsornak. Főleg, ha megspékeljük néhány kiló édességgel is. Azt már nem is említem, hogy az ünnepek során hajlamosak vagyunk az átlagnál többször és többet szedni a tányérunkba. Az eredmény: ünnepi asztal okozta fulladásos kifáradás. :-)

Sokféle megoldás létezik a fenti tünetegyüttes orvoslására.

1. Kutyaharapást szőrével (nem ajánlott)!

Együnk, ameddig csak bírjuk! Egyszer csak tényleg rosszul leszünk, és akkor biztosan abbahagyjuk.

2. Együnk kevesebbet!

Jó, persze, könnyű mondani. Egy baj van csak, hogy nehéz megállni. Az erős önuralom nem az ünnepekkor előtérbe kerülő, legerősebb jellemvonásunk.

3. Készítsünk kímélő ételeket!

Együnk sok halat. A megszokott köretek helyett készítsünk salátát, párolt zöldséget. Az előirányozott sütiadag fele helyett együnk gyümölcsöt.

4. Alkalmazzunk alternatív módszert!

Keressünk olyan tápanyagforrást, amely

• gyorsan és órákra eItelít, így keveset kell fogyasztani belőle (És nem kívánsz utána mást enni.)
• energiát ad, mégis kevés kalóriát tartalmaz (Fogyaszt az ünnepek alatt. Őrület! J)
• édes, krémes, zamatos, mégis csökkenti az édesség utáni vágyat (Nagyon fontos, mert az ünnepek alatt fellépő karácsonyi sütik iránti vágyat igenis ki kell elégíteni.)
• akár egy reggeli vagy vacsora is kiváltható vele
• könnyen elkészíthető

Mi tudja mindezt egyszerre?

A gyümölcsturmixok, amelyek némelyike még zsírégető is! Fogyasztásuk nem éppen karácsonyi hagyomány nálunk, de érdemes azzá tenni. Próbáld ki a diétás étrendek kedvenceit, amelyek segítenek az ünnepi puffadás lelohasztásában, sőt az ilyenkor felszedett, újdonsült zsírréteg lebontásában is.

Almás-fűszeres turmix

Az alma magas vitamintartalma mellett számos jótékony hatással rendelkezik: például erősíti az immunrendszert, és méregteleníti a testet. A karácsonyi hangulat érdekében ízesítsük mézeskalács fűszerkeverékkel.

Hozzávalók: fél csésze zsírszegény tej, fél csésze zsírszegény joghurt (akár vaníliás ízesítésű is lehet), 1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék, 1 közepes alma, 5 jégkocka

Klasszikus banánturmix

A banánturmix a diétás italok egyik legtáplálóbb változata, kevesebb is elég belőle. Magas B-vitamin-, kalcium- és káliumtartalma miatt azonban nem szabad kihagyni.

Hozzávalók: fél csésze zsírszegény tej, fél csésze zsírszegény joghurt, fél banán, 1 evőkanál méz, 4 jégkocka

Áfonyaturmix

Az áfonya egyike a legerősebb antioxidáns hatású gyümölcsöknek, így fontos szerepe van az immunrendszer megerősítésében, a fiatalság megőrzésében, illetve a rákos betegségek megelőzésében is. Gyümölcssavtartalma mindemellett hatékonyan serkenti az emésztést.

Hozzávalók: 1 csésze zsírszegény tej, 1 csésze áfonya (mirelit is jó), 1 evőkanál hidegen sajtolt lenmagolaj

Zamatos körteturmix

A körte igen gazdag rostokban és antioxidánsokban. A belőle készített turmix segít a szervezet salaktalanításában, rendszeres fogyasztása pedig a koleszterinszintet is csökkenti.

Hozzávalók: 1 csésze zsírszegény tej, fél csésze zsírszegény joghurt, 2 kisebb körte

Citrusbomba

A citrusfélék kiváló zsírégető, immunerősítő, emésztésserkentő, valamint koleszterin- és vércukorszint-szabályozó hatásúak.

Hozzávalók: 1 csésze zsírszegény tej, fél csésze zsírszegény joghurt, 2 evőkanál citromlé, 1 közepes narancs, 5 jégkocka

Zsírégető ananászturmix

Ez a C-vitaminban gazdag ital immunrendszer-erősítő hatású. Az ananászban található bromelin pedig közismerten zsírégető és fehérjebontó hatású.

Hozzávalók: 1 csésze zsírszegény tej, 1 csésze ananász, 2 evőkanál mentalevél, 1 marék jégkocka

Trópusi turmix

Az avokádó és a mangó a leghatékonyabb zsírégető gyümölcsök közé tartoznak. Olyan esszenciális zsírokat tartalmaznak, melyek csökkentik az étvágyat, és segítenek a szervezet salaktalanításában is.

Hozzávalók: fél csésze kockára vágott mangó és avokádó, fél csésze mangólé, 1 dl zsírszegény joghurt, 1 evőkanál frissen facsart zöldcitromlé, 6 jégkocka

Forrás: femina.hu

Akár reklámosok, akár vendéglátósok, akár háziasszonyok vagyunk, ha el akarunk „adni” valamilyen ételt-italt a fogyasztók/vendégeink számára, akkor fontos, hogy azt már első látásra ínycsiklandóvá tegyük. Hogyan? Megmutatjuk! Itt és most száj nem marad szárazon, az biztos!

Vannak bizonyos képsorok, ételasszociációk, amelyek azonnal beindítják ízlelőbimbóinkat, és instant fogyasztásra ingerelnek. Ilyen például egy gőzölgő tea vagy forralt bor; egy roppanó lédús paprika, egy éppen facsarodó narancs; egy frissen szelt, ropogós héjú kenyér; vagy egy jéghideg, gyöngyöző, szénsavas üdítő vagy sör látványa.

Ugyanilyen hatása van az olvadó sajtról készült fotóknak is. Meglátva egy melegszendvicsből kibuggyanó trappista nyúlványt, egy pizzaszelet sajt általi ragaszkodását az anyapizzához, a rántott camembert felvágása utáni olvadt lávát, vagy csak a grillen olvadozó vastagabb szeleteket, máris beindul a nyálelválasztásunk.

Még nagyobb a hatás azonban, ha nem csupán állóképen, hanem mozgóképen látjuk a lágyulásból olvadásba átmenő folyamatot. Íme, mutatjuk!

Nem mindenki szereti a sajtot, de aki igen, arra nézve kockázatosak lehetnek a következő mozgó képsorok. Persze nem kell megijedni, a veszély csupán abban rejlik, hogy az olvadó sajt látványa azonnali sajtbeszerzésre és -grillezésre ingerli az arra fogékony, gyanútlan nézőt.

Hmm

Hmmmm

Hmmmmmm

Hmmmmmmmm

Hmmmmmmmmm

Hmmmmmmmmmmm

Hmmmmmmmmmmmmmmmmm

Hmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

Hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

A természetgyógyászok már évszázadok óta használják a nagy esszenciális zsírsavtartalmú lenolajat túróval elkeverve a legkülönbözőbb egészségügyi problémák természetes úton történő orvoslására. Utánajártunk, hogyan is fejti ki hatását ez a csodakombináció.

Melyek az esszenciális zsírsavak?

Esszenciálisnak azokat az anyagokat nevezzük, amelyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek. Az esszenciális zsírsavak – más néven telítetlen zsírsavak – közé tartoznak az úgynevezett omega-3- és omega-6-zsírsavak.

A kettő közül az omega-3 rendelkezik szélesebb körű egészségvédő hatással, hiszen fogyasztásának emelésével csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. A legismertebb omega-3-zsírsavak a véredények tágításával csökkentik a vérnyomást, javítják a vér áramlási feltételeit, valamint mérséklik a szívfrekvenciát. Csökkentik továbbá vérünk triglicerid és LDL-koleszterin szintjét, vagyis megelőzhetjük velük például az érelmeszesedés kialakulását.

Az ártalmas telített zsírsavak elégetése telítetlenek nélkül pedig lehetetlen lenne. Ezért is esszenciálisak a szervezet számára.

Hogyan juttathatjuk a szervezetünkbe az egészséges zsírsavakat? 

Mivel az omega zsírsavak előállítására a szervezet nem képes, a táplálkozással kell, hogy a szervezetbe jussanak.  A legismertebb omega-6 és omega-3 zsírsav, a linolsav és az alfa-linolénsav, különböző növényi olajokban (repce, len, dió, mogyoró, és szója, kukoricacsíra, bogáncs)  fordul elő változó mennyiségben.  A sütéshez használt zsírok előállításuk során elveszítik legértékesebb alkotóelemüket, az esszenciális zsírsavakat, ezért az emberi szervezet számára teljességgel értéktelenné válnak. Éppen ezért hidegen sajtolt formában kell fogyasztani a növényi olajokat.

Miért a lenolaj?

Mert ez az egyetlen növényi olaj, amely többet tartalmaz a nagyobb egészségügyi hatással rendelkező omega-3-ból, mint omega-6-ból.

Hogy jön ide a túró?

Dr. Johanna Budwig, német biokémikus felfedezte, hogy  a telítetlen zsírsavak, amelyek elektromosan negatív töltéssel rendelkeznek, elsősorban a túróban található pozitív töltésű, kéntartalmú fehérjemolekulákat vonzzák. Ezekkel vegyülnek, és ezáltal vízben oldódóvá válnak. Ily módon olyan értékes lipoproteinek keletkeznek, amelyek irányítják a teljes víz-, enzim- és hormonháztartást, serkentik a mirigyrendszer „egészséges” váladéktermelését, és vízben oldhatóságuknak köszönhetően képesek behatolni a finom vérkapillárisokba.

MAGYARUL: ha a lenolajat túróval összekeverve juttatjuk a szervezetünkbe, akkor az omega-3 esszenciális zsírsavak még hatékonyabban képesek felszívódni, és többszörözve fejtik ki hatásukat.

Recept: túrós lenolaj, lenolajos túró

Vegyünk személyenként 2 evőkanál őrölt lenmagot, másfél evőkanál lenolajat és 50 g Mizo félzsíros túrót, majd keverjük jól össze! Fogyaszthatjuk önmagában vagy mézzel és gyümölcsökkel, de meghinthetjük olajos magvakkal is, esetleg fűszerezett túróként is tálalhatjuk. Számos variációban beépíthetjük mindennapi táplálkozásunkba.

Ha feltenné valaki nekünk, magyaroknak a kérdést – Hogyan készíted el leggyakrabban a teádat? –, 10-ből 8-an azt válaszolnánk, hogy citrommal. Sokan még a cumisüvegbe is így kaptuk, reggelire az anyukánktól, nem beszélve az óvodáról, ahol véglegesen hozzászokattak minket ahhoz, hogy a tea citrommal jó. Fel is kapjuk rögtön a fejünket, ha belenézve valaki más csészéjébe, nem a megszokott átlátszó, hanem opálos teát látunk. „Te tejjel iszod? Fúúúj!” – mondjuk zsigerből, és meg se kóstoljuk a tejes teát.

Pedig érdemes tenni egy próbát. Angliában például csak tejjel isszák, citrommal csak a legritkább esetben, keverve pedig semmiképpen.

Az angolok napi 5-6 csésze tejes teát is képesek meginni, kezdve a reggelinél, folytatva az ötórai teázással – amit természetesen tévesen mondunk öt órainak, ugyanis az angolok 3-4 óra között, de leginkább 4-kor ülnek le –, annyira rossz tehát nem lehet.

A teába tejet azonban nem az angolok tettek először Európában. A 17. században a tea igazi nagy hódolói a franciák voltak. A francia udvarban nagy népszerűségnek örvendett ez a forró ital, amelybe a leírások szerint először Madame de la Sabliere öntött egy kis tejet, valószínűleg azzal a céllal, hogy lehűtse a teát, és így ne pattanjon szét az értékes porcelán csésze. Prózainak tűnik az indok, de eléggé logikusnak is egyben.

Az angolok a tea szeretetét aztán a franciáktól vették át, már így, tejes formában. A tejes tea fogyasztását viszont már az angolok járatták csúcsra, kialakítva egy olyan etikettet, amely beépült a britek mindennapjaiba. A „leghíresebb” része ennek a folyamatnak a délutáni teázás, amelyet a legenda szerint egy bedfordi angol hercegnő, Anne Russel-nek vezetett be. Úgy érezte, túl sok idő telik el a korai ebéd és az igen késői vacsora között. Így aztán kellemes délutáni teázást iktatott be az életébe, amely mellé szendvicset és süteményt is rendelt, hogy kibírja valahogy 9-ig, a vacsora feltálalásáig.

A délutáni teázásnak, azaz a dohányzóasztalokon felszolgált „low tea”-nek több verziója is létezik. A cream és a light jelölés mellett létezik full tea is. Ez utóbbi az, ahol a tea mellé szendvicseket és édességet is kínálnak. A cream esetén a scone nevezetű, a pogácsa és a zsemle közé sorolható péksüteményt szervírozzák lekvárral. A délutáni tea pedig akkor light, ha a vendég a tea mellé scone-t és édességet is kap.

Huhh! Bonyolult. Ők tudják. Tőlünk ez olyan messze áll, mint a citrom a britek teájától, egy dolgot azonban eltanulhatunk tőlük: a tejes tea készítését. Nem nagy mutatvány, viszont néhány dologra ügyelnünk kell, hogy tökéletes angol teát készítsünk:

• A legtöbb brit már filteres teát használ, de az igazi, a dobozos tea kiáztatva.
• Citromot semmiképpen se csepegtessünk italunkba.
• Fontos, hogy mindig a tejre öntsük a teát és ne fordítva. Ezzel megelőzzük a tej csomósodását, a tej nem válik szét, és kellemesebb ízű lesz a végeredmény.  
• A teában a cukrot néhány határozott mozdulattal kell elkeverni. A teát nem szabad sokáig kevergetni, és a kanalat sem szabad a csészében feledni.

Tényleg egyszerű! Érdemes kipróbálni, lágyabb ízt kap tőle a megszokott fekete tea.

És természetesen válasszunk mindig minőségi tejet, kezdjük mondjuk a Mizo friss tejekkel!

A szarvasmarha tenyészetek és a háztáji állattartás körülményeit természetesen nincs értelme összehasonlítani, mindenben a nagy gazdaságok jönnének ki győztesen. Egy dolgot leszámítva: a ház körüli teheneknek e legtöbb esetben elkeresztelik, míg a nagy tenyészetekben csupán számok szolgálnak a beazonosításukra. Riska kontra 4370. számú tehén.

Van ennek bármi jelentősége? – kérdezhetnénk.

Igenis van. Legalábbis a Newcastle-i Egyetem kutatói szerint. Számításaik szerint a néven nevezett tehenek 250 literrel több tejet adnak évente, mint számozott társaik. A névadással erősödik ugyanis a személyes kapcsolat a tehén és gazdája között. Azzal, hogy néven szólítják a farmerek, önkéntelenül is többet foglalkoznak az állattal, a tehenek jobban érzik magukat, nyugodtabbá válnak, ennek következtében pedig többet tejelnek.

Nem olyan nagytudomány ez. A gondosabb állattenyésztők már régóta ismerik ezt a „titkot”.

"Kutatásaink szerint az Egyesült Királyságbeli tejtermelő gazdák nagy része tekinti a tehenet intelligens lénynek, és képesnek tartja őket számos érzelem átélésére. Nagyobb fontosságot tulajdonítva az állatok megismerésének és néven nevezésüknek – extra költségek nélkül – jelentősen megnöveli a tejhozamot" – tette hozzá Dr Catherine Douglas, a kutatás vezetője.

Számoljunk a hazai viszonyokkal. A Mizo tejek gyártásához szükséges teljes mennyiséget fedező, csípőteleki szarvasmarhafarmon élő 2200 tehén évi kb. 22,5 millió kg tejet termel. Ha minden állatnak lenne neve, azzal hozzávetőlegesen 550 000 kilóval nőne a tejhozam a brit tudósok elmélete szerint.

Ezért már érdemes becézgetni a „hölgyeket”.

Ezúton szeretnénk egy kis segítséget adni a gazdáknak a névválasztást illetően, és megidézünk a magyar pásztornyelvben használatos, népszerű tehénneveket és a hozzájuk tartozó fő jellemvonásokat.

Arany; Bagós (bamba, nagypofájú); Balog (a szarva félreáll); Bársony (szép szőrű); Bimbó; Bogár; Bojtos; Böske; Busa (széleshomlokú, mélynézésű); Cifra; Citrom (világossárga); Csendes; Ficzkó (eleven, rugós, bökős); Galamb; Gondos; Gyöngyös; Hajas; Himpók (gonosz akaratú); Huszár (nagy termetű); Julcsa; Kedves; Liba; Piros; Rigó (nyalka); Riska (jámbor); Róka (vörös); Rózsi; Sárfány (sárga); Szegfű (helyeskedő); Szilaj; Szőke; Tercsa; Viola; Virág; Zsömle (jámbor).

Forrás: Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Budapest, 1914)

Jól emlékszem, amikor apám a 80-as évek derekán a már éppen megsavanyodni készülő zacskós tejet bögrékbe öntötte, majd feltette a hűtő tetejére vagy a spájzba, és hagyta állni néhány napig. Majd előszeretettel fogyasztotta a megalvadt, kefirnek látszó, „romlott” tejet. Persze nem volt romlott, csak savanyú. Aludttej volt az.

Gyerekfejjel azt a tejet sem bírtam meginni, amin egy kicsi föle volt. Szinte éreztem, ahogy megakad a torkomon. Finnyás gyerek voltam, na. J Sosem értettem, hogy miért jó megenni azt a tejet, amin már nemcsak, hogy kevés föle úszkál, hanem maga a „föle” az, 100%, tömény föle. Soha nem is kóstoltam meg. Derekasan bevallom, azóta sem ettem aludttejet, viszont már eléggé felnőttnek érzem magam, hogy kipróbáljam. Ha már a kovászos uborkát, a májas hurkát és a csirkeszárnyat is megeszem, ideje lenne lerombolni egy újabb „én ezt meg nem eszem”-mítoszt. És mindenkit erre buzdítok.

Érdekes, hogy az aludttej Magyarországon leginkább a vidéki konyhára jellemző ételféleség, míg a skandinávoknál a szupermarketek polcain is kapni natúr és ízesített aludttejet is.

Nálunk egyelőre csak otthon kísérletezgethetünk vele. Tegyük is, mert, ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a savanyított tejtermékek nagyon jó hatással vannak egészségünkre.

Hogyan készítsük?

A tej altatására legideálisabb időszak a nyár, amikor szobahőmérsékleten (20-25°C) egy nap alatt megalszik a tej. Télen érdemes egy kanál tejfölt tenni a bögrébe, mert az elősegíti a folyamatot.

Öntsünk magas zsírtartalmú (min. 2,8%), kb. 40°C-ra melegített, friss tehéntejhez tejfölt (keverési arány: 2 dl tejhez egy mokkáskanál tejföl). A tökéletes elegyedés érdekében előbb a tejfölt tegyük a pohárba/bögrébe/kis tálba, keverjük simára, és utána adjuk hozzá kisebb adagokban a tejet.  Az így kapott elegyet fénytől védett helyen (pl. konyhaszekrényben) hagyjuk állni addig, amíg megalszik. Nem kell hozzányúlni, nem kell kevergetni. A tejben található tejsavbaktériumok teszik a dolgukat, megaltatják, azaz megsavanyítják a tejet. Fontos, hogy miután megalvadt a tej, tegyük hűtőbe. Ha tovább erjesztjük, akkor megbuggyan, a tetején kivált tejföl pedig megkeseredik.

Mitől alszik meg a tej?

Az alvadás során a tejben található mikroorganizmusok hatására a tejcukorból tejsav keletkezik, amely a tej kazeinfehérje-tartalmát kocsonyás alvadék formájában kicsapja.

Változatosan együk!

Mindig hűtőhidegen fogyasszuk! Friss kiflivel. Zöldhagymával. Retekkel. Fűszerpaprikával megszórt, vajas kenyérrel. Héjában sült krumplival. Ezek a legegyszerűbb „köretek”, amelyek teljes mértékben kihozzák az ízét. Az aludttej azonban nemcsak egy reggeli vagy vacsora fő fogása lehet, hanem alapanyagnak is kiváló, más ételek elkészítéséhez. Aludttejes prósza, pogácsa vagy gombóc… de habarásba is remek. Érdemes utánanézni a recepteknek, mert az aludttej egyedi ízt kölcsönöz a már jól ismert ételeknek is.

Az aludttej jótékony hatása

Aludttej fogyasztásával regenerálhatjuk a tápcsatorna természetes baktériumflóráját, hiszen a jó minőségű aludttej jótékony és egészséges (probiotikus) baktériumokat tartalmaz, melyek vitaminokat termelnek, és védik a szervezetet a kórokozó baktériumokkal szemben.

A népi hagyomány szerint lefekvés előtt párolt hagymával aludttejet enni gyógyszert jelent az álmatlanságra, idegesek számára pedig jó alvást eredményez.

Erre a kérdésre kapásból mindannyiunknak a sajt fog eszébe jutni. Pedig nem ez a legjobb módszer. Az egerek ugyanis nem a sajtra gerjednek a leginkább. De akkor mivel fogjuk meg a lakásunkba tévedt rágcsálókat?

Az egér szereti a sajtot. Ez a közhiedelem, amelyet gyerekkorunk meséi és olyan filmek, reklámok erősítenek, amelyek főszereplői a sajtra éhes egerek.

Ezt az alapigazságnak hitt tételt azonban brit kutatók megcáfolták.

A manchesteri Metropolitan Egyetem állativiselkedés-kutatója, Dr. David Holmes által végzett kísérletekből egyértelműen az derült ki, hogy az egér elsősorban a természetes közegében is megtalálható élelmiszereket fogyasztja előszeretettel. A sajt pedig nincs ezek között. Egyedül a sajt erős illata, ami vonzerőt jelenthet a rágcsálók számára, de a csapdából nem biztos, hogy meg is eszik a számukra felkínált finomságot.

Az egerek ugyanis főleg magvakat esznek. Olyat, ami fejlődéstörténetükben kiemelt szerepet játszik, vagyis amivel a legtöbbször találkoznak életük során. Ebben nincs semmi meglepő. Az már viszont annál érdekesebb, kevesek számára ismert eredmény, hogy az egerek kifejezetten édesszájúak, imádják a magas cukortartalmú gyümölcsöket például. Barackkal, almával, szőlővel, sőt csokoládéval csalogatva előbb célba érhetünk tehát, mintha sajttal próbálnánk a csapdához vonzani őket.

Ezekkel a tanácsokkal természetesen nem csak egeret lehet fogni, de a házi kedvenc rágcsálóknak is örömet lehet okozni. Sőt, magunknak is, mert minél kevesebb sajtot adunk az egereknek, annál több marad nekünk. :-)

Nem, véletlenül sem a sajtos chips-ről szeretnénk itt írni, az ugyanis valószínűleg annyira távol áll a sajttól, mint Makó Jeruzsálemtől. Itt és most valódi sajtból készült, valódi sajtcsipsz receptet szeretnénk megosztani, amelyek ideálisak krémlevesek betétjének, főzelékek feltétjének, de magában tálalva sörkorcsolyának sem utolsó.

Elkészítése pedig semmilyen szakácstudást nem igényel. Az viszont fontos, hogy mindig minőségi sajtot – Mizo termékeket például – használjunk.

1.0-ás változat

Reszeljük le a sajtot: trappistát, füstöltet, bármit, amit szeretünk, vagy akár azok keverékét. Tényleg nincs megkötés. Akár kis- vagy nagylyukú reszelővel is dolgozhatunk. Megkötés ebben sincs. Készítsünk kis halmokat egy teflonserpenyőbe, grillsütőlapra. Várjuk meg, míg lyukacsosra olvad (nem baj, ha kicsit megbarnul, akkor lesz ropogós). Szedjük le a sajtcsipszeket az edényről, és hagyjuk kihűlni. Ha idegenkedünk a teflontól, 250°C-on 10 perc alatt sütőben is megolvaszthatjuk a sütőpapírra helyezett sajkupacokat. ENNYI! Tényleg ennyi. Lehet is ropogtatni!

Rakott sajtcsipsz

Igen, lehet halmozni az élvezeteket, ha a ropogós sajtos tallérok közé teszünk egy kis „ragasztóanyagot”. Lehet ez bármi. Sűrű besamelmártás, zöldfűszerekkel megbolondított vajkrém, vagy sajt-, avokádó-, padlizsán, tejszínes spenótkrém is. Az ízkombinációknak nincs határa. A lényeg, hogy sűrű „tölteléket” használjunk, az összeillesztés után tegyük be a hűtőbe egy órára, és hűtve tálaljuk.

Sajtcsipsz kehely

Kockára vágott sajtot teszünk a mikróba, amiből a chips szép kerek lesz. Kb. 1-2 percig hagyjuk olvadni, de a sütési időt ki kell tapasztalni, mikró- és sajtfüggő. Akkor jó a sajttallér, amikor már nem folyik sehol, de csak enyhén piros. A felszedés után egy rövid ideig alakítható a formája. Egy íves tál aljára és oldalára nyomkodva, vagy kézzel is formázhatjuk, hajlítgathatjuk a meleg sajtköröket, egészen addig, míg egy kelyhet formázunk.

Sajtcsipsz kelyhünket megtölthetjük joghurtos, majonézes salátával, de bármi más zöldséget is kínálhatunk mellé, ami főleg ízben dobja fel kreálmányunkat.

Minden szezonnak megvannak a maga édességei. Tavasszal és nyáron a friss, gyümölcsös desszerteket kedveljük. Ősszel és télen, amikor már egyetlen gyümölcsnek sincs szezonja, előtérbe kerülnek a krémes, töményebb sütemények, amelyek felturbóznak energiával egy-egy szomorkás, esős hétköznapon. Főleg akkor, ha ezek az ellenállhatatlan szénhidrát bombák visszahozzák a tavasz és nyár színeit is.

A furcsa színű vajkrémekről az esküvők gejl süteményei juthatnak eszünkbe. Valóban nagymamáink korában a vajkrém leginkább csak vaj és porcukor elegyítésével készült, és tényleg eléggé vajízű volt. A torták töltésére, kenésére és díszítésére szolgáló vajkrém receptje azonban sokat finomodott mára. Víz (vagy tejszín) és tojásfehérje hozzáadásával könnyebb, jobban emészthető krémet készíthetünk, amelynek egyedi ízesítésében és színesítésében csak a képzeletünk szabhat határt.

Mi kell a vajkrém „kertészkedéshez”?

Először is az alaprecept:

Hozzávalók

• 120 ml hideg víz • 430 g porcukor • 1 db tojásfehérje • 680 g sózatlan puha Mizo vaj • 1 teáskanál vanília kivonat

Elkészítés: A porcukrot és a vizet keverjük össze, és kezdjük forralni. Mikor már 5 perce főzzük, kezdjük a tojásfehérjét robotgéppel a maximum fokozaton kemény habbá verni. A szirupot vegyük le a tűzről, és kezdjük nagyon lassan és óvatosan a tojásfehérje habhoz adagolni úgy, hogy a mixer folyamatosan nagy sebességen keveri a habot. Mikor az összes cukorszirupot belekevertük a tojáshabba, akkor ismét a legmagasabb fokozaton még 10 percig verjük a habot. Majd adagoljuk hozzá apránként a vajat (a robotgép maradjon maximális fokozaton). Szép sima, krémes állagot kapunk a végén. Ha kész, akkor vegyünk vissza a robotgép sebességéből, és keverjük a krémhez a vanília kivonatot. Keverjük egységes állagúvá és mehet be a hűtőbe a krémünk.

További íz- és színvariációk

2 csésze vajkrém mellé keverjünk 1/2 csésze epret vagy málnát, vagy 3 citrom reszelt héját. A csokishoz 2-3 dl felolvasztott csokoládét kihűtünk 20 fokosra, és 1 csésze vajkrémhez keverjük.
Színekben korlátlan választékunk lehet, csak a fantáziánkon múlik, hogy milyen ételfestéket keverünk a vajkrémbe.

A krém lehűtése után pedig következhet a kreatívkodás. Megfelelő habzsákkal és különböző kinyomóformákkal (az IKEA-ban kapható egy teljes süteménydekoráló készlet) még a legpuritánabb piskótalapot, kerek tortaalapot vagy akár a muffinokat is látványosan felcicomázhatjuk. A díszítés „sajnos” pepecselős munka, de melyik kreatív hobbi nem az? Kell hozzá kézügyesség, de ahogy az alább is láthatjátok, ha megvan a mozdulat, onnantól kezdve már nem nagy ördöngösség, a végeredmény pedig egy esküvői tortával vetekszik. J

Vajkrémvirágos jókedvet kívánunk mindenkinek a desszertdekoráláshoz!

Rózsatorta

Muffinvirágok

Vajkrémformák

A kefirkészítés titkát – az oltóanyagként használt kefirgombát – sokáig a Kaukázus lejtőin élő népek rejtegették, a legenda szerint ugyanis maga Mohamed próféta ajándékozta a hegyekben élő embereknek, egy feltétellel: meg kell őrizniük és nem terjeszthetik a „kefirmagokat”, mert ha azok elhagyják a Kaukázus lejtőit, a kefir elveszíti csodatévő erejét.

Egy-egy család a saját receptjét, saját gomba kultúráját örökítette generációról generációra. Őrizték a hagyományt, hogy idegeneknek nem adják tovább Mohamed ajándékát, amelyet „a próféták kölesének” is szoktak nevezni.

 Mohamed ajándéka, a „kefirmag” (kefirgomba)

A titkot egészen a 19. századig sikerült megőrizniük, amikor az orosz orvosok kezdték felfedezni jótékony hatását a tuberkulózis és a bél- és gyomorpanaszok kezelésében.  A kefirt mégsem tudták ugyanolyan összetételben előállítani, és biztosítani azt gyógyászati célokra, mivel nem ismerték az oltóanyagot, a kaukázusi népek által rejtegetett kefirgombákat. Az Orosz Belgyógyászok Szövetsége ettől kezdve mindenáron meg akarta szerezni az oltótelepeket. Az 1900-as évek elején megbízták a moszkvai tejüzemet vezető Blandov-fivéreket, hogy szerezzék meg a gombát, és indítsák be a kefir ipari gyártását.

A Blandov-testvérek a gyár egyik csinos alkalmazottját, Irina Sakharovát küldték el kémkedni a Kaukázusba. A terv szerint Irina elcsavarta volna a helyi fejedelem, Bek-Mirza Barchorov fejét, és kiszedte volna belőle a kefir titkát. Azonban a fejedelem tartott Mohamed intő szavaitól, és nem szédítette meg a gyönyörű, fiatal lány sem, aki így dolgavégezetlenül hazafelé vette az irányt. A fejedelem viszont olyannyira megszerette, hogy útközben elraboltatta Irinát, és visszahurcolta a Kaukázusba, hogy feleségül vegye. Az esküvő azonban elmaradt, mert a Blandov-fivérek kicsempészték a kémnőt, és egyenesen a cári udvarba vitték. Irina itt elpanaszolta, hogyan bánt vele a fejedelem, amire a cár számon kérte a helyi fejedelmet. Bek-Mirza Barchorov kincsekkel próbálta kiengesztelni a cárt, de Irina Sakharova – felsőbb utasításra –, csak egy kilónyi kefirgombáért cserébe volt hajlandó szemet hunyni az őt ért sérelmek felett. A kaukázusi fejedelem nem tehetett mást kiadta a kefirkészítés titkát.

A gombát egyenesen a moszkvai tejüzembe vitték, ahol 1908-ban elkészítették az első üveg kefirt. A tömeges termelés 1930-ban indult meg, de a gyárakban előállított termék minősége elmaradt a hagyományos kaukázusi módszerrel készített kefirtől. Így sokáig kefirt kisebb mennyiségekben, a térség kisebb településein gyártották a régi, jól bevált módszerek szerint.

Az eredeti, kaukázusi elkészítési mód nagyon egyszerű volt. A magokhoz tejet öntenek, az elegyet erjedni hagyják, és amikor néhány nap múlva készen lesz a kefir, leöntik és aztán újból tejet adnak a telepekhez. Alacsonyabb hőmérsékleten az élesztőgombák alkoholos erjesztő hatása, magasabb hőmérsékleten viszont a tejsavbaktériumok tejsavas erjesztése érvényesül. A kaukázusi klíma éppen megfelelő ehhez a folyamathoz, itt  ugyanis relatíve alacsony és erősen váltakozó (5–23 °C között) a hőmérséklet. A végeredmény egy enyhén szénsavas, 1% alkoholtartalmú készítményhez vagy egy csekély (0,2%) alkoholtartalmú aludttejhez hasonlít. (Összehasonlításul: a boltban kapható kefirek egyikének sem magasabb az alkoholkoncentrációja 0,02%-nál.)

A kísérletezgetés azonban nem állt le, és az 1950-es évekre a "Szovjet Tejipari Kutató Intézet" (VNIMI) kidolgozott egy jobb módszert, ami a megfelelő technikával és gyártási módszerrel biztosította, hogy az eredeti kaukázusi kefirhez hasonló (kisebb alkoholtartalmú) terméket állítsanak elő. Így indulhatott el világhódító útjára a kaukázusi kefir, köszönhetően Mohamednek, a kaukázusi népeknek, az orosz orvosoknak, és nem utolsósorban Irina Sakharovának!