Ha feltenné valaki nekünk, magyaroknak a kérdést – Hogyan készíted el leggyakrabban a teádat? –, 10-ből 8-an azt válaszolnánk, hogy citrommal. Sokan még a cumisüvegbe is így kaptuk, reggelire az anyukánktól, nem beszélve az óvodáról, ahol véglegesen hozzászokattak minket ahhoz, hogy a tea citrommal jó. Fel is kapjuk rögtön a fejünket, ha belenézve valaki más csészéjébe, nem a megszokott átlátszó, hanem opálos teát látunk. „Te tejjel iszod? Fúúúj!” – mondjuk zsigerből, és meg se kóstoljuk a tejes teát.
Pedig érdemes tenni egy próbát. Angliában például csak tejjel isszák, citrommal csak a legritkább esetben, keverve pedig semmiképpen.
Az angolok napi 5-6 csésze tejes teát is képesek meginni, kezdve a reggelinél, folytatva az ötórai teázással – amit természetesen tévesen mondunk öt órainak, ugyanis az angolok 3-4 óra között, de leginkább 4-kor ülnek le –, annyira rossz tehát nem lehet.
A teába tejet azonban nem az angolok tettek először Európában. A 17. században a tea igazi nagy hódolói a franciák voltak. A francia udvarban nagy népszerűségnek örvendett ez a forró ital, amelybe a leírások szerint először Madame de la Sabliere öntött egy kis tejet, valószínűleg azzal a céllal, hogy lehűtse a teát, és így ne pattanjon szét az értékes porcelán csésze. Prózainak tűnik az indok, de eléggé logikusnak is egyben.
Az angolok a tea szeretetét aztán a franciáktól vették át, már így, tejes formában. A tejes tea fogyasztását viszont már az angolok járatták csúcsra, kialakítva egy olyan etikettet, amely beépült a britek mindennapjaiba. A „leghíresebb” része ennek a folyamatnak a délutáni teázás, amelyet a legenda szerint egy bedfordi angol hercegnő, Anne Russel-nek vezetett be. Úgy érezte, túl sok idő telik el a korai ebéd és az igen késői vacsora között. Így aztán kellemes délutáni teázást iktatott be az életébe, amely mellé szendvicset és süteményt is rendelt, hogy kibírja valahogy 9-ig, a vacsora feltálalásáig.
A délutáni teázásnak, azaz a dohányzóasztalokon felszolgált „low tea”-nek több verziója is létezik. A cream és a light jelölés mellett létezik full tea is. Ez utóbbi az, ahol a tea mellé szendvicseket és édességet is kínálnak. A cream esetén a scone nevezetű, a pogácsa és a zsemle közé sorolható péksüteményt szervírozzák lekvárral. A délutáni tea pedig akkor light, ha a vendég a tea mellé scone-t és édességet is kap.
Huhh! Bonyolult. Ők tudják. Tőlünk ez olyan messze áll, mint a citrom a britek teájától, egy dolgot azonban eltanulhatunk tőlük: a tejes tea készítését. Nem nagy mutatvány, viszont néhány dologra ügyelnünk kell, hogy tökéletes angol teát készítsünk:
- A legtöbb brit már filteres teát használ, de az igazi, a dobozos tea kiáztatva.
- Citromot semmiképpen se csepegtessünk italunkba.
- Fontos, hogy mindig a tejre öntsük a teát és ne fordítva. Ezzel megelőzzük a tej csomósodását, a tej nem válik szét, és kellemesebb ízű lesz a végeredmény.
- A teában a cukrot néhány határozott mozdulattal kell elkeverni. A teát nem szabad sokáig kevergetni, és a kanalat sem szabad a csészében feledni.
Tényleg egyszerű! Érdemes kipróbálni, lágyabb ízt kap tőle a megszokott fekete tea.
És természetesen válasszunk mindig minőségi tejet, kezdjük mondjuk a Mizo friss tejekkel!