A szarvasmarha tenyészetek és a háztáji állattartás körülményeit természetesen nincs értelme összehasonlítani, mindenben a nagy gazdaságok jönnének ki győztesen. Egy dolgot leszámítva: a ház körüli teheneknek e legtöbb esetben elkeresztelik, míg a nagy tenyészetekben csupán számok szolgálnak a beazonosításukra. Riska kontra 4370. számú tehén.
Van ennek bármi jelentősége? – kérdezhetnénk.
Igenis van. Legalábbis a Newcastle-i Egyetem kutatói szerint. Számításaik szerint a néven nevezett tehenek 250 literrel több tejet adnak évente, mint számozott társaik. A névadással erősödik ugyanis a személyes kapcsolat a tehén és gazdája között. Azzal, hogy néven szólítják a farmerek, önkéntelenül is többet foglalkoznak az állattal, a tehenek jobban érzik magukat, nyugodtabbá válnak, ennek következtében pedig többet tejelnek.
Nem olyan nagytudomány ez. A gondosabb állattenyésztők már régóta ismerik ezt a „titkot”.
"Kutatásaink szerint az Egyesült Királyságbeli tejtermelő gazdák nagy része tekinti a tehenet intelligens lénynek, és képesnek tartja őket számos érzelem átélésére. Nagyobb fontosságot tulajdonítva az állatok megismerésének és néven nevezésüknek – extra költségek nélkül – jelentősen megnöveli a tejhozamot" – tette hozzá Dr Catherine Douglas, a kutatás vezetője.
Számoljunk a hazai viszonyokkal. A Mizo tejek gyártásához szükséges teljes mennyiséget fedező, csípőteleki szarvasmarhafarmon élő 2200 tehén évi kb. 22,5 millió kg tejet termel. Ha minden állatnak lenne neve, azzal hozzávetőlegesen 550 000 kilóval nőne a tejhozam a brit tudósok elmélete szerint.
Ezért már érdemes becézgetni a „hölgyeket”.
Ezúton szeretnénk egy kis segítséget adni a gazdáknak a névválasztást illetően, és megidézünk a magyar pásztornyelvben használatos, népszerű tehénneveket és a hozzájuk tartozó fő jellemvonásokat.
Arany; Bagós (bamba, nagypofájú); Balog (a szarva félreáll); Bársony (szép szőrű); Bimbó; Bogár; Bojtos; Böske; Busa (széleshomlokú, mélynézésű); Cifra; Citrom (világossárga); Csendes; Ficzkó (eleven, rugós, bökős); Galamb; Gondos; Gyöngyös; Hajas; Himpók (gonosz akaratú); Huszár (nagy termetű); Julcsa; Kedves; Liba; Piros; Rigó (nyalka); Riska (jámbor); Róka (vörös); Rózsi; Sárfány (sárga); Szegfű (helyeskedő); Szilaj; Szőke; Tercsa; Viola; Virág; Zsömle (jámbor).
Forrás: Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Budapest, 1914)