A hagyományos népi étkezés szerint legalábbis… A húsvétig tartó 40 napos böjt alatt ugyanis tilos húst fogyasztani. Sőt, régebben mindenféle állati eredetű élelmiszer tiltólistán volt. Az egyházi enyhítések következtében azonban a tejtermékek bekerülhettek a böjti étrendbe.
A hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó 40 napos böjt már a 7. századtól szokás. A magyarországi katolikusok a 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, utána is csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad falatozniuk. A böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzaszemet ettek.
Egészen az elmúlt évszázadig tartották is a hívők ezeket a szigorú étrendeket. Az egyház hivatalos enyhítéseinek következtében azonban ma már csak a nagyhétre, illetve nagypéntekre korlátozódik a böjt időtartama.
Ennek következtében alakultak ki azok az étkezési szokások, amelyekben a különböző tejtermékek már főszerepet játszottak a böjtölésben a sok-sok zöldség és zöldségalapú étel mellett. A magyar népi konyhának tájegységenként különböző, jellegzetes böjti ételeit ismerjük.
Az őrségi reformátusok nagypéntek reggelén forralt tejet fogyasztottak kenyérrel. Szerették tejjel és tejföllel kombinálni az ebédjüket is: tejfölös babot ettek, kukoricagánicát mákkal, tejjel, valamint tejfölös aszalt szilvát.
A Tápió menti protestánsok nagypéntek délben rántottlevest és kifőtt tésztát, vacsorára tejet, aludttejet, túrót fogyasztottak.
A Rábaközben a tojásos, tejes ételek és a tésztafélék mellett vadsóskát és gombát is gyakran főztek.
Böjt ide vagy oda, egy biztos tehát, a Mizo tejet, túrót és a többi finomságot egy napig sem kell nélkülöznie egyetlen, a vallási szokásokat szigorúan betartó kereszténynek sem. Az önmegtartóztatásban jeleskedő parasztemberek a tanúi az egyházi engedélynek, hogy bármikor, bármennyit bátran fogyaszthatunk belőlük.
