Gondoltad volna, hogy az ősemberek egyáltalán nem fogyasztottak tejtermékeket, és évezredeknek kellett eltelnie, hogy az ember felnőtt korában is képes legyen meginni egy pohár tejet anélkül, hogy rosszul lenne? Szerencsére ez az idő elmúlt! J Kíváncsi vagy, hogyan sikerült leküzdeni a tejcukor-érzékenységet őseinknek?
A neolitikum korából származó csontvázak vizsgálatából kiderült, hogy a kőkorszak embere felnőtt korában nem rendelkezett a tejcukor lebontásához szükséges laktáz enzimmel, vagyis képtelen volt meginni a tejet rosszullét nélkül. Az enzim génje még megtalálható az anyatejet fogyasztó csecsemők szervezetében, azonban a szoptatás befejeztével "normális" körülmények között elcsendesedik. Így váltak képtelenné a kőkorszaki felnőttek a tejfogyasztásra.
A helyzet pedig mit sem változott több ezer évig, amikor is közbeszólt az evolúció, és olyan génmutáció ment végbe, amelynek következtében bizonyos emberek szervezete elkezdett laktáz enzimet termelni, ami képessé tette egyes őseinket arra, hogy a laktózérzékenység tünetei nélkül fogyaszthassák a tejet, hiszen szervezetük képessé vált annak megemésztésére.
Kiknél alakult ki először a laktóz megemésztésének képessége?
Először az 1960-as években figyelték meg antropológusok, hogy jellemzően azok a népcsoportok képesek felnőtt korukban megemészteni a tejcukrot, amelyek pásztorkodással foglalkoznak.
Ez a jelenség is évezredekkel ezelőtti időkre vezethető vissza, amikor a táplálkozási szokások drasztikusan megváltoztak. Az őseink egyik fele a földművelésre – növénytermesztésre – összpontosított, míg a többiek az állattenyésztés mellett tették le a voksot. A földművelő népek számára a rizs- és gabonaalapú táplálkozásnál a hús mellett a szója biztosította a szervezet számára szükséges fehérje- és kalciumforrást. Az állattenyésztéssel foglalkozó népek számára ugyanezt a célt a tej és a tejtermékek szolgálták. Ez utóbbi népcsoportnál – a tejet is fogyasztóknál – történt meg a már említett génmutáció.
A laktóz megemésztésének képessége tehát a pozitív emberi szelekció egyik legszebb példája, vagyis „versenyelőnyt” jelent a többi emberrel szemben. A laktáz-perzisztencia ugyanis lehetővé tehette az életben maradást szárazság idején, mivel a mutációt nem hordozók csak súlyos hasmenés árán tudták volna meginni a tejet, ami pedig csak felgyorsította volna a szervezet kiszáradását. Sőt, ínségesebb időkben is megfelelő táplálékhoz juthattak azok, akik képesek voltak megemészteni a tehéntejet.
Mi valószínűleg az ő leszármazottai vagyunk, mert a világon a legkevesebb laktózérzékeny ember Európában található, azon belül is északon a legellenállóbbak. Hollandiában, Svédországban és Dániában csupán 1-5% körül mozog a tejcukor-érzékenységben érintettek száma. Ez a szám ugyanakkor már 50-70% közé tehető Európa délebbi részein. A világ egyéb tájain pedig még nagyobb az arány: a közép-afrikai népek, a kínaiak és a délkelet-ázsiai népek, a bennszülött amerikai indiánok, az eszkimók és az ausztrál őslakosok közel 100%-ban laktózérzékenyek. Ha világszinten nézzük, akkor elmondható, hogy a felnőtt népesség közel 75%-a küzd a tejcukor bontásának problémájával.
Mi Európában tehát kivételezettek vagyunk. Becsüljük meg a helyzetünket, és fogyasszunk tejet egész életünkben, hogy a benne található vitaminok és ásványi elemek minél tovább kifejthessék pozitív élettani hatásukat. Ha pedig mégsem rendelkeznél hasonló ellenálló ősökkel, számodra a laktózmentes Mizo tejtermékek jelentenek majd megoldást.
Forrás: tejerzekeny.hu






A túró a magyar gasztronómia egyik elengedhetetlen alapanyaga. Rátesszük a tésztára, rétest töltünk vele, körözöttet készítünk belőle… Nagyon sokoldalúan felhasználható. A túró azonban nem csupán a hasukra, de az egészségükre sokat adók számára is kincset ér.
Mi imádjuk a teheneket, ami persze érthető, hiszen tőlük kapjuk az éltető, finom tejet. De nem csak ezért szeretjük őket, hanem mert aranyosak, jámborak, bociszemekkel néznek ránk. Azonban a mi rajongásunknak is megvannak a határai. Ezeket azonban Miina Äkkijyrkkä, finn képzőművész nem ismeri, és a bocik iránti megszállottságától hajtva olyat alkotott, amitől leesett az állunk.
Azonban nem a szobrok és a festmények a legérdekesebb darabjai életművének. Az ugyanis könnyebben elképzelhető, ahogy egy művész él a farmján, és a karámban ejtőző haszonállatok csendéletek megalkotására ösztökélik. Azt viszont már nagyon is különlegesnek találjuk, amit ez a finn képzőművésznő megálmodott Helsinki közeli farmján.




A 2010-es években kutatások igazolják világszerte, hogy a kalciumnak és a D-vitaminnak nélkülözhetetlen szerepe van egészségünk megőrzésében. A tudósok épp ezért a korábbiaktól eltérően jóval nagyobb mennyiségű kalcium és D-vitamin bevitelét javasolják. Mivel a tejben mindkettő van, ezért még inkább nélkülözhetetlen, mint eddig.






Előző cikkünkben egy valóságshow hős, cheddar sajt penészesedésének történetéről írtunk. Akkor jeleztük, hogy a műsort „sokkal izgalmasabbá” tehették volna, ha nem csak egyetlen sajt penészesedési folyamatát látták volna a nézők. Van a világban ugyanis számos sajt, rajtuk mind különböző színes penész, ami valóban izgalmas látványt, sőt, leginkább ízkavalkádot nyújt.


Mitől lehet valóságshow hős egy sajt? Ezt attól a több mint másfél millió nézőtől kellene megkérdezni, akik egy éven át élőben követték nyomon, hogyan kezdenek el érni, penészedni a webkamera elé helyezett sajtkorongok.
A tej kalciumtartalmáról már számos cikkben megemlékeztünk, felsorolva, hogy milyen élettani hatásai vannak. Ideje megemlékezni a tejben található egyéb nyomelemekről, a KÁLIUMRÓL, a MAGNÉZIUMRÓL és a SZELÉNRŐL, amelyek szintén elengedhetetlenül szükségesek a szervezet egészségének fenntartásához.
A sajtevő állatokról eddig csak az egér jutott eszembe, azt viszont már korábban 
Vannak olyan ötletek a világban, amelyek újra és újra felmerülnek, de valahogy mindig eleve kudarcra vannak ítélve. Ilyen a szénsavas tej gondolata is, amellyel már egy világóriás italgyártó is próbálkozott, de frissítő újdonsága már az amerikai tesztelési fázisban elbukott. Európába pedig be sem hozták már.
Manapság egyre nagyobb keletje van a szocializmusban készült reklámplakátoknak. Kiállításokat szerveznek belőlük, és a kereslet is megnőtt ezen „művek” iránt. Persze nem a művészeti értékük miatt. Ugyan ki gondolta volna az 1970-es években, hogy a túrófejű, paprikafülű és kifliszarvú boci a szocialista közért után egy kiállítóterem falát díszíti majd.




Street art. Vandalizmus vagy városszépítő művészet? Szerencsére egyre többen az utóbbiként gondolnak rá, és már nem tekintik rongálásnak, ha egy kreatív „utcagyerek” például sajtot varázsol egy ronda közterületi áramszekrényből.






…méghozzá magas kalcium és D-vitamin tartalmának köszönhetően. Jó hír ez így a nyár derekán, amikor már 30 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, és nem takargathatjuk tovább magunkat hosszú ujjú és szárú ruhákkal.
Korábban írtunk róla, hogy szerintünk milyen reakciót vált ki a pöttyös bögre az emberből:
Ez nem elírás. Tényleg létezik olyan tejeskancsó, amely tehéntőgyet formáz. Nem-nem, ez nem egy elborult művész fantáziájának torzszülöttje. Nem kiállítási darab, igenis használati tárgy. A tehéntőgy forma pedig igenis cuki. Cseppet sem gusztustalan, sőt nagyon is ötletes. A használata viszont semmiben sem különbözik az átlag tejeskancsótól: nem a tőgyet kell nyomogatni, hogy tejet nyerjünk a kancsóból, csupán önteni kell. 
A kreatív konyhai eszközöknek azonban egy tőgy sem szabhat határt. Elkészítették a tejesdoboz üvegből készült változatát, amelynek felbontásával egyszer sem kell bajlódnunk, sőt ki sem kell dobnunk, mégis bármikor újratölthető. Nincs ennél praktikusabb csomagolás a reggeliző asztalon.
Ha a tej mellé szeretnénk süteményt fogyasztani, akkor válasszuk az alábbi, kettő az egyben bögre verziókat. Kerek édességek passzolnak leginkább a „résbe”, a fánkot viszont bármikor helyettesíthetjük kekszekkel, amelyből ráadásul több is belefér a bögre szájába.
Egy kis trükkel egy müzlis tálkából is különleges dolgokat hozhatunk elő. Alvó, összegömbölyödött cicát például. Hogyan? Csak egy kis tejet kell önteni ebbe az egyedi belsőt kapott tálba.
Végül pedig egy kicsit visszakanyarodnánk a tehenekhez. Na, nem a tőgyéhez. A következő tejkiöntő porcelán tehénnek ugyanis a száján keresztül érkezik a kávénkba a tej. Fura képzettársítás, de a tehén ergonómiája miatt így volt a legegyszerűbb megoldani az öntést.
Szeptembertől a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és a kórházakban egészségesebb lesz a menza! A közétkeztetés fejlesztésének jegyében idén ősztől több zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonából készült terméket, és ami számunkra a legfontosabb, több tejterméket kapnak a gyerekek és a betegek.
Korábban írtunk róla, hogy a 


Émelygés, hányás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés, haspuffadás, fokozott széltermelődés… Amennyiben ezek a tünetek tartósan jelentkeznek, manapság – internetes fórumokról és a Google-ről szedett információink alapján – hajlamosak vagyunk egyből a tejet kikiáltani bűnösnek, és azonnal kiiktatni étrendünkből. Holott a tej kiegyensúlyozott táplálkozásunk nélkülözhetetlen eleme.
Tejtermékfogyasztásunkkal naponta számtalan papír- és műanyagdobozt termelünk a szemeteskuka számára. Pedig nem kellene mindet kidobni. DIY sorozatunkban szeretnénk megmutatni, hogy micsoda kreativitás rejlik a tejtermékek csomagolásainak újrahasznosításában. 
Van a kör alakú falidísznek egy bonyolultabb elkészítési módja is, amikor tejes dobozokból készítünk papír „napkorong koszorút”. Ehhez nagyobb kézügyességre van szükség, több időt vesz igénybe az elkészítése, de az eredmény hasonlóan különleges és egyedi.
Kerti joghurt füzér
Csipeszes joghurt kaspó
Tejes doboz „cserép”
Tejes dobozból teás doboz
A mai fogyasztói társadalomban ez a kiállítás már erkölcsi kérdéseket feszeget. Mergui nem a luxusmárkákat kritizálja, inkább azt a kérdést boncolgatja, vajon milyen többletértéket adnak a fogyasztók a márkákhoz. A kiállítás darabjaival arra szeretne ösztönözni minket, hogy gondoljuk újra, mi az, amire igazán szükségünk van az életben, és mi az, amit csak azért veszünk meg, mert kötődünk bizonyos (luxus)márkákhoz.
Ki a szabadba! Mert itt a kirándulóidő. Pakold össze a gyerekeket, a barátokat, a nagycsaládot, és sétáljatok, lazítsatok, egyetek a természet lágy ölén. A harapnivalót se felejtsétek otthon. Íme néhány könnyen elkészíthető kenhető recept kenyérre, zsömlére, kornspitzre…
Ahhoz, hogy minél több szabadidőt hagyjunk maguknak, és azt ne a „főzésre”, az ételek előkészítésére pazaroljuk, készítsünk változatos, tavaszi, fűszeres, zöldséges túrókrémeket a szendvicsekhez. És meg ne próbáljuk otthon megkenni azokat. Bízzuk azt a többiekre!
Tejtermék fogyasztásunkkal naponta számtalan papír és műanyag dobozt termelünk a szemeteskuka számára. Pedig nem kellene mindet kidobni. DIY sorozatunkban szeretnénk megmutatni, hogy micsoda kreativitás rejlik a tejtermékek csomagolásainak újrahasznosításában.
Ha tavasz, akkor beindulnak a kertészek. Ideje elvetni a növénymagokat. Nem mindegyiket lehet azonban rögtön a talajba vetni. Van, amit előbb palántázni kell. Ilyenek a fűszernövények, a paradicsom, a paprika, a karalábé, az eper, a virágok stb. De mibe szórjuk a magokat? Nem kell profi palántázóedényt vásárolni. Elég, ha meghagyunk néhány kiürült tejfölös, kefires vagy joghurtos műanyag poharat. Az alján néhány kisebb lyukat szúrunk, hogy ott távozzon a víz. Könnyű, tőzeges földet teszünk bele, és beleszórunk néhány magot. Tényleg csak egyet vagy kettőt. Napos helyre tesszük, és várjuk a csírázást. Mikor már kinőtt, és kissé megerősödött, a növénykét a tejfölös pohárnyi földdel együtt kiültetjük a szabadba vagy balkonládába.

Lehet, hogy csak a magam nevében beszélek, de én évek óta flakonos tejszínhabot teszek a sütemények tetejére. Közben pedig szép lassan elfelejtem, milyen is a valódi tejszínből készült, krémes, lágy, mesterséges hozzáadott összetevők nélküli hab a tortán.
Az élményt pedig csak fokozta a torta maga. Isteni Pavlova tortára kanalaztuk ugyanis a szuperkrémes tejszínhabot. Ropogott a sült tojásfehérje hab, amit lágyan oldott a „habkrém”, az egészet pedig a tavaszt idéző, friss eperrel bolondítottu
Karácsony után a kreatív nők húsvétkor sem ismernek lehetetlent, ha az ünnepi asztal díszítéséről van szó. A dekorálás alatt viszont most nem is a mintás szalvétákra és a műfűvel kitömött nyúlfészkekre gondolunk, hanem az ételekkel való „képalkotásra” inkább. 









