Mindig is érdekelt, mit keres a tea a vajban: vagyis honnan ered a teavaj elnevezés? Így hát utánajártam. Mivel nem „élelmiszertörténeti” szakembereket kérdeztem meg, hanem az internetet hívtam segítségül, így többféle – talán nem teljesen megalapozott, mindenesetre érdekes – magyarázatra is találtam.
A teavaj elsődleges definíciójaként álljon itt a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti termékleírásokat tartalmazó hivatalos dokumentum meghatározása: „a teavaj tejszínből, tej eredetű tejsavkoncentrátum hozzáadásával vagy anélkül készült, "víz a zsírban" emulzió típusú vaj.”
Ettől persze nem lettem okosabb, úgyhogy tovább kerestem, és a következő háttértörténeteket találtam.
1.
A legtöbben a tibeti vajas teából eredeztetik az elnevezést. A hagyományos tibeti vajas tea, a Po Cha a víz és a teafű mellett tejet, sót és vajat tartalmaz. Minél zsírosabb a hozzáadott tej és vaj, annál kellemesebb a tea íze és állaga. A nagy zsírtartalmú, teába való vajat hívjuk tehát teavajnak. A buttertea elnevezés ilyen formán nemzetközinek tekinthető.
2.
Azonban egyes vélemények szerint teavajnak csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén nevezik a magas zsírtartalmú vajat, máshol nem. A Teebutter szónak pedig eredetileg semmi köze sincs a teához. Egyszerűen egy betűszóról van szó, ahol a "TE" a sziléziai Teschen tartományt, az E az Erzherzögliche (főhercegi) címet. A legjobb vajat a monarchiában Frigyes tescheni főherceg sziléziai tejüzemeiben, a mai Cieszyn-ben termelték, és onnan vitték a bécsi udvarba. Ennek márkajelzése volt 1895-től kezdve a "TE.E.", ami aztán tee formában köznevesült az egész országban, majd az utódállamokban.
3.
A harmadik magyarázat tűnik a legegyszerűbbnek, de a legkevésbé helytállónak. Az elnevezés onnan ered, amikor a tea kezdett elterjedni Európában, de még luxusnak számított. Akkoriban a teához - mivel drága volt - csak a legjobb minőségű dolgokat tálalták, pl. a szendvicsre is csak a legfinomabb vajat. Ezért a kereskedők akkori szóhasználatában a tea előtag a legjobb minőséget jelentette, így keletkezett a teavaj elnevezés.
Mindenki eldöntheti, hogy szerinte, melyik a legvalószínűbb magyarázat (nekem a 2-es). Ebben talán sosem lesz egyetértés.
Az viszont biztos, hogy a vaj zsírtartalma szigorúan meghatározza, hogy az adott terméket valóban teavajnak nevezhetjük-e. Ha ez legalább 80%, akkor teavajról, ha 82% akkor már márkázott vajról beszélünk.
Még egy dolog biztos a témában: mind a tea-, mind a márkázott vaj megtalálható a Mizo kínálatában. Ki lehet tehát próbálni mi a különbség a kettő között!
