Manapság egyre nagyobb keletje van a szocializmusban készült reklámplakátoknak. Kiállításokat szerveznek belőlük, és a kereslet is megnőtt ezen „művek” iránt. Persze nem a művészeti értékük miatt. Ugyan ki gondolta volna az 1970-es években, hogy a túrófejű, paprikafülű és kifliszarvú boci a szocialista közért után egy kiállítóterem falát díszíti majd.
Maga az alkotó, Tóth József sem, aki még 2012-ben ajándékozta teljes életművét a Vendéglátóipari Múzeumnak. A 70-es évektől majd 30 éven át állami reklámbeszállítóként dolgozó grafikus, akit mindenki Fülesként ismert a szakmában, saját bevallása szerint a mintegy 300 db, általa készített plakát reklámpszichológiailag értékelhetetlen. Inkább megnevettettek (vagy enyhe mosolyt váltottak ki) ahelyett, hogy vásárlásra ösztönöztek volna.
Persze erre nem is volt szükség. Ezek a reklámok ugyanis, mint annyi minden abban a korban, a közjó érdekében készültek. Nem volt ugyanis konkurencia, akit túl kellett volna szárnyalni egy-egy reklámmal. Nem kellett egyedi márkaüzeneteket megfogalmazni, nem kellett mindenáron megkülönböztetni a termékeket egy másik vállalat termékeitől. Egy vállalat volt ugyanis. Versenyhelyzet pedig egyáltalán nem.
Így alkothatott Tóth József is szabadon, a saját ízlése szerint, megrendelőktől nem háborgatva. Az áttörést az 1972-ben megjelent tehéntúró reklám hozta számára. „Az évben a kép megnyerte az év plakátja díjat, és elképesztő volt a közönségsikere is" - emlékszik vissza Tóth József. Ezek után szinte minden megrendelés hozzá futott be. „Azt csináltam, amit akartam, senki nem szólt bele”.
Meghonosította az asszociatív reklámképet, melyen a termék egyáltalán nem, vagy nem funkcionálisan jelenik meg, hanem humorosan, áttételes jelentéstartalommal, érdekes kompozícióban. Ma rossz szóviccnek mondanánk, és kifejezetten negatív hatást váltana ki, ha pl. egy májkrémes konzervet látnánk két fél zsömle közé illesztve, akkor viszont belefért. Ugyanúgy, mint a Videoton számítógépet reklámozó (a terméket teljesen nélkülöző) plakátjain a virághajú lány, A Fabulon kopasz férfi modellje vagy a Fonyódi ásványvíz virgonc nagypapája. :)
|
Manapság egyetlen vásárlót sem hatna meg egy olyan szlogen, mint a „vigyázz! kész! SAJT!” vagy az „egy pohár tej, tiszta fej” jelmondat, annak ellenére, hogy ez utóbbit, az emberi fülekkel ellátott pohár látványát elhagyva, ma is használjuk, és a tej egyik vonzerejének tartunk anélkül, hogy tudnánk, milyen valós alapja van a megállapításnak.
Mindegy is. Ezeknek a reklámoknak amúgy sem az a dolga, hogy elgondolkoztassanak, az sem, hogy meggyőzzenek. Értékük sem ebben rejlik. Az idő az, ami megszépíti ezeket a naiv üzeneteket és képeket, és emeli az eredeti darabok piaci értékét.
Forrás: hvg.hu
Fotók: tothfules.blogspot.hu